|
|
|
| Előadó: | T. Danny |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Telegdy Dániel |
|
LehoLegacy |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megjöttem gyalog
Karok az égben, születnek dalok
Sokan gondolják, hogy nagyképű vagyok
Mert a negatívakra telibe szarok
Ára volt ennek, a szívem is sajog
Nem véletlen, jönnek-mennek a csajok
Próbálom kizárni, várnak a fanok
És minden este a színpadon meghalok
Minden zenében egy darabot hagyok
Magamból, hogy így tűnjenek el a bajok
Örülök, ha tetszik valakinek
De én keveset kapok, és túl sokat adok
Kaptam pofonokból kicsit és nagyot
Elítélik, amit csinálok és ahogy
Sokszor lőttem már az életben bakot
De itt vagyok mégis, bírom az iramot
Démonok vesznek körbe, nem angyalok
Egyre több embernek mondom, hagyjatok
Elmenekülnék, én ezen agyalok
De nem megy, tele van velük minden sarok
Akik utálnak, általában azok
Szerint lopom a szöveget, az alapot
Nem kell emeljenek nekem kalapot
De tiszteljék, amit az asztalra rakok
Egyedül jöttem, és egyedül dzsalok
Elértem valamit, szerintük csalok
Utálnak engem, de szimplán csak vakok
Nem látják, hogy sokak életére hatok
Szúrom a szemüket, mindenki nyafog
Azt hiszik, majd a kommentjük visszafog
Magamnak korlátot soha nem szabok
Már biztos legenda leszek, ha meghalok
Nem vagyunk egyformák
A zenéim az életem elmondják
Utálnak, de itt vagyok, majd megszokják
Addig a húszasok a könnyeim elmossák
Ezt a zenét is csak azért írtam
Mert elegem van már
Nem tudom, mit hallottál rólam
De elmondom még egyszer
Hogy én nem vagyok sztár
Tényleg, ha nem köszönök neked
Akkor utálod a zenémet? Oh, milyen kár
Van egy rossz hírem a számodra, testvér
A zsebemben slágerből van még egy pár
Hirtelen mindenki mekkora haver
Hirtelen mennyi lett a kamu vaker
Azt mondják, ott lesznek nekem, hogyha kell
Jár a szájuk, hogy semelyik nem hagy el
Régen is ezt mondtátok, az időmet elloptátok
Bepróbáltok, de nem jól álltok
Húzzatok innen, és megbocsájtok
Sokan nem hittetek bennem
De megmutatom mindenkinek itt végre
Valójában mire vagyok képes
Minden második azt gondolja magáról
Ő itt a legnagyobb
De a zenéje közben még mindig rémes
Én elkiálthatom magamat, hogy elértem
Amit akartam, a siker egyszerre keserű és édes
Elengedem, elfogadom és inkább élvezem az egészet
Ameddig lehet, mert tudom azt, hogy véges
Dolgoztam én már nem keveset
Sokan azt várják, hogy elesek
Tudom, szúrja a szemetek
22 évesen több milliót keresek
Nem jársz jól velem, hogyha gáz van
Próbálkozhattok kábé százan
Készenlétben a fegyvertáram
Hey Siri, mutass jobbat nálam...
Nem vagyunk egyformák
A zenéim az életem elmondják
Utálnak, de itt vagyok, majd megszokják
Addig a húszasok a könnyeim elmossák
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
