|
|
|
| Előadó: | DEV |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
verze 1.
Emlékszem, mikor gyermekként
sétáltunk együtt esténként
Fagyival bekentem az orrodat
nem voltam soha, ki szót fogad
Majd kergettél.. és én futottam
a lelked ajtaján bekopogtam, hogy:
Engedj be! Kérlek.. eressz be!
úgy féltem, nem néztem a szemedbe
Egy kisfiú, és egy kisleány
tested törékeny porcelán
Azt hittem mindig itt leszel
bár féltem hogy egyszer elveszel
Az élet gyorsan elszakított
és a boldogság tova eltaszított
Majd tovább mentünk, és tanultunk
vagy is csak magunknak hazudtunk
Hogy attól leszünk majd okosak, hogy:
Vissza mondjuk a szavakat.
Mint a tanárnéni.. oly szépen tálalt
a világ tudod, oly szépen árnyalt
Azt mondták legyünk majd valakik
olyan szépen csengtek a szavaik
Folyton úgy éreztem: Hiányzol...
Megfulladtam a rengeteg szabálytól.
Refrén
Minden pillanat mit átélsz
Minden perced édes ajándék
Minden szó mit füleddel meghallasz
Minden társad kikkel haladhatsz
Azt súgja neked, hogy: Tapasztalj!
Légy egész az ősszel a tavasszal
Légy egész! Ne csak egy fél ember...
Békélj meg végre az élettel
verze 2.
A múlt egy pillanat, örökké átkarol
elveszel benne, szíveden áthatol
Szeretnék maradni, szeretném érezni
Érzem: Mennem kell... nem tudok fékezni
Nem tudok megállni... a lendület hajt
a lélek egy virág, mi a fénybe kihajt
Csak megyek előre, nem nézek hátra
a szívem úgy súgja: Az élet egy bárka!
Hol utazunk mindig, egy új útra várva
kapum nyitva van, soha nincs zárva
Csak tapasztalni! Ennyi a lényeg
a félelem... mi lemerült végleg
A pillanat hív, a vénám meg lüktet
búcsút kell intsek... nem ezért küldtek!
Nem tudok maradni... egy helyben haladni
leláncolt lábammal vidáman szaladni
Refrén
Minden pillanat mit átélsz
Minden perced édes ajándék
Minden szó mit füleddel meghallasz
Minden társad kikkel haladhatsz
Azt súgja neked, hogy: Tapasztalj!
Légy egész az ősszel a tavasszal
Légy egész! Ne csak egy fél ember...
Békélj meg végre az élettel
verze 3.
Úgy szaladnék... oly messzire
és nem érdekel hogy tetszik e
A főnöknek... a tanárnak...
a pultosnak... a szakácsnak...
A zenésznek... a szemésznek...
az irigynek... kik lenéznek!
Csak azt érzem, hogy: Tennem kell!
Nem fogok maradni, mert mennem kell
Pár barát, ki velem tart
és jó pár ki csak úgy fejet hajt
Mert nem értik... és lenézik...
az erejük szép lassan felélik
Csak bambulnak... csak szapulnak...
sírnak és maguknak hazudnak
Én ezt meguntam... tovább haladtam!
romokból új otthont faragtam
Refrén
Minden pillanat mit átélsz
Minden perced édes ajándék
Minden szó mit füleddel meghallasz
Minden társad kikkel haladhatsz
Azt súgja neked, hogy: Tapasztalj!
Légy egész az ősszel a tavasszal
Légy egész! Ne csak egy fél ember...
Békélj meg végre az élettel
Mondjad, Atikám!
MOMkult, 2024.10.10., 20 óra
Mit jelent nekünk József Attila? Ismerjük az életét. Van kedvenc versünk tőle. Életszakaszainkban újra- és újraértelmezzük sorait. De ritkán gondolkozunk el azon, hogy milyen pusztító szenvedély és szeretni vágyás élt benne.
„József Attila az őrület erejével, egy-egy szavával néha mélyebbre nyúlt, mint bárki más előtte”
– írja róla naplójában Márai Sándor. Ebből a mélységből merít Vecsei H. Miklós, innen próbálja megmutatni a költő életútját, szerelmeit és versrészleteit.
A darab 2018 óta fut a Vígszínház repertoárján, amelynek utaztatható verziójában a Platon Karataev frontembere, Balla Gergely is szerepel.
Vecsei H. Miklós (qjúb)
Balla Gergely (platon karataev)
Az előadás hossza 110 perc szünet nélkül.
Fotó: Vecsei H. Miklós x Balla Gergely x MOM Kult
