|
|
|
| Előadó: | ÁdE |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Meggyőztem magam, hogy hosszabítsak szerződést az élettel,
még mindig két SZ-el, adom szívem lelkem,
álmomban a falat vertem, miért virrad ki Nap?
hogyha úgyis ki fog hűlni, és te mellette maradsz,
kezdek is fázni, beszélgessünk, mellém ülj le,
rágyújtunk mindketten, én cigire te fűre,
Ádi tűrje!? mert elveszett a tűje, bőrön a skicc,
hogyha az élet vicc, én miért nem nevetek a csattanón?
a ti nevetek csak koszként kúszig végig a fapadlón,
ugyan mér' hagytál itt?! szerelmet szeretnék nem ribancot,
lehet vak vagyok és önző, de te önmagaddal viaskodsz,
pont mint én, minden percben újabb kérdés, minden perc egy hátra lépés,
de itt nincsen hátralék és jutalom, tán egy fapadon
látom: egy koszos földút, amit az ember föltúrt,
ez az élet hamutálja,
összegyűr, összetép, és beledob a kukába,
utána kapsz majd észbe, ezt nem mérheted le pénzbe,
ezért válok meg szárnyaimtól, hogy te repülhess az égbe,
ezért irok szomorkásat, ezért vetem meg a kötelet,
csak egyszer mondanád azt: Ádi értettem a szöveged!
refr.:
Fejben maradtál, saját példán emberré faragtál
igazért kampányoltál, de a hazugságnak falaztál
besült a mutatvány de a cél érdekében újra utat vág
én tudom már, hogy áttaposol rajtam és ezt unom már.
Tudatalatti vágyak lopják vissza a szárnyat,
nem akartam én, bocsánat, de hát miért is értenél?
túl hamar ébredtél, csak hogy valamit árts bennem,
szarok rá ha ezzel a számmal nem lépek fel, meg mással sem!
szerettem sok mindent, szeretem most is az apámat,
ki még mindig káromolja; gratulálok szép találat,
olyan övön aluli, emiatt nem fogok egy hétig aludni,
csak azt ne hidd, hogy miattad, te kiadtad a titkod,
én meg ettem a gyümölcsből, mert nem tudtam hogy tiltott,
ennyit érnék, egy levél, de legalább kézzel írott,
amilyen gyorsan megszeretsz, olyan gyorsan elfeledsz,
ha ebbe a gödörbe esel, egy életre benntrekedsz,
ahol két ember meg egy lápma, egymás boldogítása
mellett nevetnek, barokkos túlzással mondanám hogy: szeretlek
-csak szavak! amik a könnycseppből képeznek tavat,
részegen újra irnék mindent, de az emlék fejben marad,
le lehet rólam szállni! úgyse fogok magyarázni,
nem tudom mi jobb, átaludni, vagy térden csúszva várni...
Kezemmel eltakarom szemem, hogy ne lássam a szemed,
eszemmel eltaszítom kezem, hogy még egyszer lássam szemed,
a sors mindenen csak nevet, ő megmondta már százszor,
hogy egy zápor is elég, tegnapot csinálnék a mából,
a másnaposságból, valaki rád számol 10et,
észben tartod majd az arcát, majd megfizet,
ugyanmár te ezt elhiszed? legyen vége a dilemmának,
nem írom körül szépszájjal, azoknak kik igent várnak,
tessék, szememben látod magad...az vagyok én,
míg másoknak szép volnék, lehet neked csak egy rém.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
