|
|
|
| Előadó: | The Crybabies |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Prifer Barnabás Varga Mátyás Soltész Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Egyszer egy fõnök és egy alkalmazott
egészen furcsa módszert alkalmazott
szájon csókolták egymást
a nyelvük lüktetett, de találtak rá megoldást
a háttérbõl meg szólt, hogy
…thinkin’ ’bout my baby
it no matter if you’re black or white
az asztalról minden a földre esett
eközben történt is egy kis baleset
a terítõt nem vették el
ezért hát lecsúsztak és
így a földön kezdték el
nem vártak nem szaroztak
Refrén:
- Még, még, még, még, még
nem lesz elég!
- Várjál már, még nem raktam beléd!
Jó nagy van, úgyhogy majd szólj, ha fáj,
mindent lehet, de semmit nem muszáj!
A nõnemû éppen, hogy térdre rogyott,
amikor is valaki bekopogott
- nem jó, hagyjál békén már! -
mondta a felettes, hisz
minden másodpercért kár
és próbált úrrá lenni
a helyzeten, ami kialakult
és sikerült is, de nem rajta múlt
A szemeik bevéreztek
már majdnem elélveztek
egy hang, és elpattan a húr
DE
többet nem remélhettek
mert egybõl felébredtek,
de tovább kiabálták vadul:
2x Refrén:
- Még, még, még, még, még
nem lesz elég!
- Várjál már, még nem raktam beléd!
Jó nagy van, úgyhogy majd szólj, ha fáj,
mindent lehet, de semmit nem muszáj!
A hazai zenei élet egyik legképzettebb női hangja, húsz éven át készült az előadói pályára, mindig közel volt a műfajhoz, talán nincs is olyan ismert énekes, akinek a lemezein nem működött közre.
Több mint tíz éve az ország legismertebb előadói között tartják számon. Kati – miközben a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének egyik énektanára – Új utakon címmel új lemezt készített, ami mostani beszélgetésünk aktualitását is adta...
- A nagy áttörés 2010-2011-re tehető és ma már 2024-et írunk. Hogyan látod az akkori és a mostani Wolf Katit?
- 2010-ben volt az X-faktor, amiben megismert a közönség és utána közvetlenül az Eurovíziós Dalfesztivál, ahova felnőtt előadói életem első slágerét vittem, mert ugye a Vukon azért addigra már túl voltam. Elég hosszú idő után kerültem igazán a nagyközönség elé, már anyukaként két kisgyerekkel, miközben 20 éve már mindenféle színpadon álltam, de ismeretlen énekesként. Nagy lendülettel mentem az X-Faktorba, de ebben azért benne volt az is, hogy 36 évesen mit keresek én a popszakmában, esetleg hazaküldenek. De hál’ istennek annyira nyitott volt a csatorna, sőt, ez volt az én „backstage sztorim”, hogy már anyuka vagyok, kialakult élettel, és így is el lehet kezdeni egy új pályát. Nekem az X-Faktor és az Eurovízió egy robbanásszerű, hatalmas katarzis volt. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk az egész X faktor stábbal, figyeltek, vigyáztak ránk, együtt ötleteltünk, szuper volt ott lenni velük. Az Eurovíziós verseny ezután olyan volt, mint a tejszínhabra a csokiszórás. Nagyon boldog voltam ettől az egésztől, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy elkezdtem zenekar nélkül fellépni. Zenei alap és CD, pendrive, arra ráénekeltem és mentünk fellépni. Nagyon élveztem a sikert, a rengeteg munkát – de ezt ma már nem így csinálnám.
- Ezt nagyon meg tudom érteni, de ezt nem ingyen kaptad. Ezért te nagyon megdolgoztál...
- Előtte rengeteget dolgoztam, megtanultam mindent, amit lehetett, mentem az apámmal (Wolf Péter zeneszerző) dolgozni, rengeteg stúdiómunkát csináltam. Mellette tanultam meg, hogyan kell dolgozni egy stúdióban, közben felléptem, zenekarokkal énekeltem, rengeteg gyakorlati dolgot tanultam. Emlékszem, az X-Faktor alatt mondogattam magamnak, hogy nem fogok sírni azon sem, ha kiesnék a műsorból. És bár minden percét megéltem ennek a helyzetnek, bennem egészen mások voltak a belső támpontok, mert amikor már két gyereked van, sokkal, de sokkal erősebb vagy, fel vagy készítve helyzetekre.
