|
|
|
Strófa
Mi vagyunk a buták, álljunk az okosok köré,
Hogy ne lássuk a valót, karót szúrunk szemünk közé.
Néha hiszek benned a tisztán látás távol álljon tőlem,
Mert én megszokom a rosszat, amíg a jó pihen a temetőben! (Áááh)
Nincs tovább, miért kell téged elviselni?
A bélyeget viselni kell, minden sebem fog viszketni!
A hibáim a sírba visznek, a hibáid a sírba visznek,
A sínre kötnek, a magam fajták semmiben nem hisznek,
Mert ha szeretek szállok, mert a szeretet záloga a boldog lété,
Ha nincsen tárt karokkal vár egy árok!
Vezetsz engem vak hősként, vezetsz mint egy vakot,
Mégis ha túl magas a fal, neked kell tartanom a bakot,
Nekem nem adtál semmit, miért éljek veled még egy napot?
Megint elmész, de én maradok, te meg többet vissza nem jösz,
Mikor integettem nem láttál, stabilan állok, mégis ellöksz!
Köszöntem, nem hallottad, tudom ez is az én hibám,
Tudom, az a valóság, de régebben azt hittem, csak délibáb!
Most már nem hiszek benned, most már nem hiszek benne!
Most már nem vagyok jó nektek, nekik, neked, és magamnak sem felelek meg!
Miattatok változok napról-napra több bennem a gyűlölet,
Nagyobb az ártatlanok büntetése...Halk az Ördög tüntetése,
az Isten küldetése, hogy nézze hogyan dőlünk bele a késbe!
Csak egy éj, csak egy nap, mit kérek tőled utoljára!
Ha megadod jó, ha nem, ugyanúgy végzek magammal!
Ha megadod jó, ha nem, ugyanúgy végzek magammal!
Refr.
Csak még egy nap, még egy éj, még egy éj, még egy nap,
De snassz a fény!A magamfajta agy semmit se kap,
Te már nem vársz, én várnék, nem szállnék tovább,
csak még súgnék egy szót, de már nem várok csodát. (2x)
Strófa
Szád lett szemed,
ne szánd meg feled.
Elszánt légy, mindenek felett, az egek alatt el ne feledd,
Ki tartott meg, kinek adtad sorsod jászolát, ami olyan, mint egy gyerek, aki még csak először lát mászókát, de már jár!
ha jár,fut könnyen átlépked másokon , kik járni tanították, nézik, hogy fordul el száz fokon,
Már a vászon is átszakadt, mindenki rászokott a rosszra!
Egy betűt sem olvastál, mikor a könyvet végiglapoztad!
De remélek, pedig nem élek, csak vagyok.
Sokan mondják, hogy ez nem élet,egy furcsa szemlélet, mit hagyok.
Nem értitek meg elmémet, pedig ti vagytok a vakok!
De fáradok, a nap alatt tán szénné száradok, mert nem véditek váratok, de támadjátok váramat!
Nem számít egy áramlat, nem számít hogy mi változik, nem számítok neked, nem számít az, ki nekem tartozik!
Világ, te sem számítasz, de bájitallal kábítasz, mert rájöttél, hogy áruló vagyok a zsoldosok között.
Mert érezte páncélod kardom, mi neki ütközött,
Egyikőnk közül valakinek veszíteni kell!
Ha én lennék az, kérlek a sírom ne feszítsd fel!
Refr.
Csak még egy nap, még egy éj, még egy éj, még egy nap,
De snassz a fény! A magamfajta agy semmit se kap,
Te már nem vársz, én várnék, nem szállnék tovább,
csak még súgnék egy szót, de már nem várok csodát. (4x)
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
