|
|
|
Landi: -bevezető-
Mi folyik itt?
Számtalanszor megismételtük ugyanazokat.
Elmondtuk már mik a hibák, és hogy kell helyrehozni azokat,
De semmi reakciót nem tapasztaltunk.
Nem akartok, vagy nem tudtok gondolkodni és szűklátókörűek vagytok.
Továbbra is gyártjátok a szar alapokat és írtok semmitmondó, üres szövegeket.
Játszátok el az álgengsztert, az álgettóban és a végén kérdezitek, miért nem haladunk.
Hát miért?
Mert fossal lepitek el a népet, ti tudatlanok!
Rich-Zed:
Figyeltek rám? - Nem hiszem.
Ideje, hogy megszokjam, semmire nem viszem.
Nem karakteres a hangom, szőrtelen az arcom.
Egy nagy nulla vagyok, a szintem jól tartom.
A zeném nem felel meg a kívánalmaknak.
Itthon nem terem babér a kreatívabbaknak.
A földalatt is hódítanak divatos témák.
Nagynak gondolják magukat, pedig bénák.
A komolyan megírt szövegeik számomra tréfák.
A legtöbben tűrnek, az igazi gondolatok némák.
Legyen dallamos a zene. Szart sem érdekel, hogy kreatív.
Itthon a felfogás, ami negatív, mely dühít, és bevadít.
Kell a női vokál, hogy meglágyítsa a zenét.
Kell egy fenét! Ennek is a Hip-Hop issza meg a levét.
Sok unintelligens barom, egymást utánzó majom.
Helyettetek is szégyenlem, hogy hip-hopper a fajom.
Ezzel van bajom, de ezért csak én emelem fel szavam.
Miattatok is utálom magam, a tükörben tépem a hajam.
A földalatti ideológiát eláruljátok, magatokat is lejáratjátok.
Jobb, ha bevállaljátok, hogy az agyam lefárasztjátok.
Sémák vagytok. Bénák vagytok.
A testeteket áruba bocsátó, toprongy cédák vagytok.
Én nem árusítom ki a zeném, kár a szöveg belém.
Kimondom, amit gondolok, a zene és a szöveg az enyém.
Nem tudtok újat csinálni, csak fürdőskurvákként rinyálni.
Elcsépelt rigmusaitokkal a tűrőképességem zilálni.
Hova tűnt az erő, az élet, mely a Hip-Hopot éltette,
Vagy a sok vélemény, mely egyesek érdekeit sértette?
Hát nem veszitek észre, hogy ugyanazon a faszon lovagoltok?
Nem tudtok illedelmesen várni, csak tolakodtok.
Tülekedve sorakoztok, lökdösődtök, zsőrtölődtök.
Az állandó furakodásban egyszer csak felőrlődtök.
Elferdült hazánkban, amit igazi undergroundnak gondolnak.
Semmit meg nem fontolnak, csak észt vesztve rombolnak.
Gyűlöllek titeket, de magamat még inkább gyűlölöm,
Hogy veletek együtt ebben a hányadékban működöm.
Én már megértettem, hogy ez nem igazi Hip-Hop.
Megmérettettem, és én inkább olyat csinálok, ami gondolkodásra késztet.
Nem érdekel, ha nem érted, mert tudom, hogy véged.
Nem éneklek szépet, mert tudom, mi a lényeg.
Ti vagytok, akik tévednek, hát folyjon a véretek patakokban.
Érzitek, hogy ellenetek beszélek, és féltitek a helyetek.
Zavarotokban, kavarognak a gondolataitok, mint egy méreg a vérereitekben.
Nem juttok levegőhöz félelmeitekben,
És azt hozzátok fel védelmeitekben, hogy nem tehettek mást.
De megsem adjátok az esélyt, hogy átlássátok,
Hogy ez az egész miről szól, pedig kéne.
Szarok vagytok. Ennyi Rich-Zed véleménye.
Nektek félve kéne kiejtenetek nevét a szátokon.
A végetek várom, és látom, hogy eltöröllek titeket minden áron,
Véditek magatokat, de engem nem hattok meg.
Engem nem kaptok meg. Nem vagytok kígyók, így engem nem martok meg,
És nem leszek a rabja, annak, ami titeket eltévelyített.
De én leszek az, aki titeket megszégyenített.
Megbélyegzett, mint valami számkivetettet.
A szám kivetett néhány gondolatot, mely rátok ijesztett.
A doppingszart pedig ne használjátok,
Mert az olyan, mintha magatokat is átbasznátok.
Miért érzitek úgy, hogy jobb lenne, ha becsapnátok a tömeget?
Jobb lenne, ha befognátok a pofátok, mert kaphattok egy löveget.
Ne ingereljétek az öreget, aki rátok küldhet egy köpetet,
Mert ő az egyetlen, aki átlátja a plasztik szöveget,
És megdicsteleníti a dicsfényt, mely eddig titeket övezett.
És elmondhatjátok, ti vagytok, kiknek karrierje kerékbe töretett.
A mai Lope de Vega, csak az értő keveseknek ír.
Arcán sugárzó büszkeség, nem arcégető pír.
Nem sír, hanem nevet. Nem veletek, hanem rajtatok.
Nem materialista, sohasem a pénz után kajtatott.
Ellenfelei elismerik, de nem merik bevallani,
Hogy csak az Ő szájából lehet valódi gondolatokat hallani.
Épp ezért jobb Őt hülyének tartani, mint beismerni azt,
Hogy nem Ő, hanem Ők szívják a faszt;
Hogy Ő egy teljesen más kaszt, hiszen értékesebb,
És nem Ő, hanem az összes többi a féltékenyebb.
Jobb oda se nézni, mint bajokat tetézni,
A gyengeségeikkel valójában szembenézni,
Hiszen Ő a testet öltött költészet, egyszerű bölcsészet,
S nincs meg a képességetek, hogy gondolataitok szavakba öntsétek.
De a kezetekben a hatalom, hogy eldöntsétek, ki a jó,
Viszont Ti is tudjátok, hogy mindegyiktek egy rohadt csaló.
Ő a torkotokba szaró, maró hatású folyadék,
Melytől megdöglik az összes öntömjénező mocsadék.
Nem lép fel a Parádén, mert Ő egy földalatti fej,
Akinek az igazi hip-hop olyan, mint az anyatej.
Az összes Tesco parkoló olyan hely, ami nem Neki való.
Aki ott fellép, a szemében egy seggnyaló,
Mert előbbre helyezi az érvényesülést, mint a kultúrát,
Hiszen, mint Júdás, az ezüstért elárulja az ideológiát.
Az ilyen repper csókja a hip-hop eszméjének szégyenfoltja,
Aki álnokul a csókját a kommercializmus seggére nyomja.
Ti csak alkudjatok meg, de ne haragudjatok meg, ha gyűlöllek.
És míg csak ki nem lehelem lelkem, titeket üldözlek.
Ti csak alkudjatok meg, de ne haragudjatok meg, ha gyűlöllek.
És míg csak találok szavakat, azokkal üldözlek.
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
