Előadó: | Ludditák |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Fiáth Tita |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Kétszer-kétszer-kettõ:
nekem nyolc, hogy ettõ'
kezdõdik nálad a gettó.
Milyen gettó?
Bár inkább Dzsepettó meséje,
dettó úgy van megírva,
nettó három szóval: UZI, STRICI, KURVA.
(szuicid és durva, HAHA!)
Asszed itt te vagy a fegyverrántó dzsí, mi?
Csak szerencsésebb, mint a Zámbó Jimmy,
és asszed egy Luddita mindig cicalányos,
de az én nevem Tita és nem Kukorica János.
Agygázos tényleg a nagyváros,
de a téveszméd szerintem nagyzásos,
mert ha nagyon akarom, a magyar ugar
tartogat még mást, a szarral nem fukar.
Azt mondod, sztrít, oké, riszpekt,
ahol én lakom, az sem a Nyevszkij Proszpekt.
Nálatok a jónapotok mágásigerik,
de az én szomszédaim se Vágási Ferik.
A nyócban a por az agykéreg-gyalu,
nálunk a házibortól haluzik a falu.
HALÓ! A nagyapám nem csaló,
halló-halló, a nagyapám nem csaló!
a hatóanyag mindegy, olcsón kapható
az adoma éhgyomorra,
ez Szodoma és Gomorra, nekem elhiheted,
az ihatatlanér' elviheted heted-
hetedhét határba a nõket rendre,
ha egy fejsze lenne a Czeizel Endre
tenyerébe,
lebökne, mer' beköptél a levesébe:
az utcába' a sok szegény pára apára aspirál,
egy fonalbála, egy fonalbála lett a kettõs spirál.
REFR.: Ez az íz az igazi sztrít sztriptíz,
tíz trip se kell, s lehull a keresztvíz,
mer' egy dili az idilli város vidéken,
a Nirvánát keresd csak a János vitézben!
(Nem Bátaszéken. Nem Jászkíséren. És nem Kecskeméten. Nem Alsónyéken.)
- Ez az orwell-i világ de válságos!
- Na, ezt hagyd abba, nem vagy te Kovács Ákos!
- Akkor: Csak csordában mennek a meccsre,
a kocsma elõtt kikötve a kecske.
- Ja, a helyzet ennyire egyszerû lett,
mióta felmerült a Nyelvterület.
De a Ráczból heccbõl, vigécen,
picit necces viccelni a vidéken.
- Ésszel! Mi lesz a Sub Bass-szel?
- Oké, nekem a Szabi kerek,
õ ma a zabigyerek,
a fasza niggerek,
a kurafik közt gyulafirátóti,
kár lenne rászólni,
én inkább csak azt akarom vázolni,
és ne legyenek emiatt Kiokushin-harcok,
nos ennyire nem husik a falusi arcok.
- Nem vagyok egy D.R.E., csak a Fiáth T.,
sem a Snoop Doggy,
itt MC Móki, meg a Homoki.
Nem Harlem, sem L.A. ahol kell laknunk,
de bár ne emellé kéne raknunk,
a place-t, ahol ülünk a járdaszélen,
na lábra, mi az ábra Bátaszéken?
Na lábra, lábra, mi az ábra Bátaszéken?
REFR.: Ez az íz az igazi sztrítsztriptíz,
tíz trip se kell, s lehull a keresztvíz,
mer' egy dili az idilli város vidéken,
a Nirvánát keresd csak a János vitézben!
(Nem Bátaszéken. Nem Kecskeméten. Nem Jászkíséren. Nem Jászkíséren! )
Nem zúg a nõknek finom bugyibók,
a zugivók nagy része sunyipók.
Ez itt jobbra Rába háza,
az anyjának nincs lába, áll, mint a váza.
Hé fickó! Elmarad a diszkó!
Ma a mamafuck a makk!
Ma a mamafuck a makk!
Ma a mamafuck a makk!
Disznó! Disznó!
A mamafuck a makk, disznó!
Héló!
Káin is megölte Ábelt,
aha, a nõvéredtõl kötöd el a kábelt.
Mindenki lop, de nem kartellben,
mindegy visszajut úgyis barterben.
Ha más nincs, akkor betúrod a lóhúst,
és kitúrod az állásból a futurológust.
"No future!" – mondta a teacher.
"No, no future!" – mondta a teacher.
Bár a Rotten neked hottentotta,
úgy rontod a sorsod, ahogy tanította,
ez a kotta terrakotta-
keményen ott a kobakokban,
mégis bíznak a kóláskupakokban.
A posta a rosta: az apraja-nagyja,
így vagy úgy, de mindenki feladja,
Mindenki feladja!
Sül a nõ, bár a tolószék alig ég,
szürreál a sztrít, mint egy Dali-kép.
A grandmother égett teste,
újabb fless a Grandmaster Flash-re,
egy füles, légy ügyes,
és ne veszd a fejed,
és ne nyeld be a helyet, mint az iskolatejet!
REFR.: Ez az íz az igazi sztrítsztriptíz,
tíz trip se kell, s lehull a keresztvíz,
mer' egy dili az idilli város vidéken,
a Nirvánát keresd csak a János vitézben!
(Nem Bátaszéken! Nem Bátaszéken! Nem is Alsónyéken! Nem Jászkíséren! És nem Kecskeméten!)
Itt az idõ ura alszik, mint a Jurassic
Parkban a masztodon, masztizik a flaszteron
a sick Miki megin', már oda se nézek,
itt mindenki bolond, vagy beteg, vagy részeg,
de nyomathatod magyarul vagy cigányul,
a real life úgyis poénná silányul
MC-lányul is, jobbra hiába festem,
és magamon röhögök Pesten,
csak magamon röhögök Pesten
csak magamon röhögök Pesten.
REFR.: Ez az íz az igazi sztrítsztriptíz,
tíz trip se kell, s lehull a keresztvíz,
mer' egy dili az idilli város vidéken,
a Nirvánát keresd csak a János vitézben!
Ez az íz az igazi sztrítszriptíz......
Jó, Kelet és hétker Péterfy Streets, jeah!
- Azt hiszem 2016-ban, még jóval az előző lemezem (You And The World) megjelenése előtt jött az ötlet, hogy a következő album miről fog szólni. Elkezdtem dalokat írni azokról a helyekről ahová eddigi életem során fújt a szél és fontos helyszínei voltak ennek a Kalandnak, aminek mostanra 34 éve, hogy részese vagyok - fogalmazott Gery.
A most megjelent dal és klip a #Budapest150-re készült. Egy pörgős, néhol abszurd sztori, Budapest legszebb részeivel.
A Budapest Dal II. szövegét itt találjátok.
- A Budapest Dal egy igazi nyárindító szám, a legfrissebb lemezemről, a The Journey-ről. Készítettünk hozzá egy sztoris klipet, a Színház- És- Filmművészeti Egyetem támogatásával. Sok országban megfordultam az elmúlt 10 évben. A the Journey lemez ezeket az éveket foglalja össze.
Amikor az ember külföldön él, sok az új élmény… de jó esetben mindig van azért valamilyen szintű honvágy az emberben. Nekem a barátok, csald és a kultúra ami a nyelvet is magába foglalja hiànyoztak nagyon. Más a nyelv, más a közeg mások még a poénok is… ez jó, de egy idő után valami hiányzik. A BUDAPEST DAL valami kis ízelítőt és életerzést ad, amire örömmel kacsint vissza az ember, bármerre is jár a világban - részletezte az előadó.
Riba Gery további dalszövegei itt.
A ‘ THE JOURNEY’ LP-ről
Személyes ihletettségű a rajta szereplő összes dal. A koncepció pedig, hogy a dalok többsège egy-egy helyről szól, ami közel áll a szívemhez és ahol volt szerencsém élni rövidebb vagy hosszabb ideig. Így van dal, ami a Norvégiában eltöltött időszakomat dolgozza fel, egy másik szól az angliai Bristol városáról, egy harmadik pedig Amerikai élményeimet meséli el.
Riba Gery további dalait itt tudjátok meghallgatni.
Fotó: Riba Gery