


| Előadó: | Lantos Olivér |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Rákosi János |
|
Horváth Jenő |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | swing-fox |
| Címkék: | Keressük! |

(Lám, a zenébe de nagy az erő,
már egy kis skála is elegendő.
A férfi szív, ha makacs és ellenáll,
zenére kapitulál.)
Tizenhat éves volt és szőke, s a hatodik Á-ba járt,
s kapott a névnapjára egy fekete zongorát,
és a tanár úr, huszonöt éves, (aki Jucikáékhoz járt).
Egész nap csak skálázgattak, umtatta, umtatta,
Jucit már a skála szörnyen untatta, de untatta.
Egész más volt, ami őt most izgatta, no de izgatta.
Egyszer végre a két kezét megfogta ez a tanár úr,
és egy szót sem szólt, csak megcsókolta,
s elnémult a zongorán a húr.
Tizenhat éves volt és szőke, s a hatodik Á-ba járt,
és nem nagyon szerette a fekete zongorát.
De most azóta, ha jön az óra,
Juci imádja, mert a tanárja
csak azt kívánja, legyen szünet már
végre azon a zongorán!
(A szőke lány még iskolába jár, jár, jár,
vett neki a papája egy fekete zongorát.)
És a tanár úr, huszonöt éves (aki Jucikáékhoz járt).
Egész nap csak skálázgattak, umtatta, umtatta,
Jucit már a skála szörnyen untatta, de untatta.
Egész más volt, ami őt most izgatta, no de izgatta.
Egyszer végre a két kezét megfogta ez a tanár úr,
és egy szót sem szólt, csak megcsókolta,
s elnémult a zongorán a húr.
Tizenhat éves volt és szőke, s a hatodik Á-ba járt,
és nem nagyon szerette a fekete zongorát.
De most azóta, (ha jön az óra,)
Juci imádja, (mert a tanárja)
csak azt kívánja, (legyen szünet már)
végre azon a zongorán.
(Zongorán, zongorán)
Végre azon a zongorán!



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.