|
|
|
| Előadó: | Funktasztikus |
|---|---|
| Album: | Tartsd lent! |
| Megjelenés: | 2014 |
| Hossz: | 3:06 |
| Szövegírók: |
Csató Adorján |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | szerzői kiadás |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
[Verze 1]
Ceremónia mester a négyzeten
Régóta két végén égettem
Újra élem magamban a kilencvenes éveket
Egyetemi tételek, eredeti nézetek
A bitumenen lézengek, flangálok esténként éberen
Szűk telefonfülkében délben ébredek, utána gömbvillámot ebédelek
A szabadidőmben egy idegen ufonauta
Tetemet boncolok a garázsban, miközben élő adásban
Nő métereket Kövér László bajusza
Funktasztikus, rap alkimista, nem alpinista
Fundamentalista, pop terrorista, pszicho neurotikus
Fidesz, LMP, Jobbik, MSZP
Egyetlen pártot probagálok a neve LTP
Kilyukadt a légtalpam, esőben sziszeg a lépőm
Átlagos hétfő, jointal a fülem mögött ülök a lépcsőn (Tesó!)
A kopogó szemeim adják az ütemet a korgó gyomrom a basszust
Felemelem az ülepem mielőtt utolér az infarktus
Tovább nem tespedek, benne vagyok a pácban
Ajtóstól rontok a házba mint a fekete maszkos TEK-esek.
[Refrén 2x]
Enyém a külváros, a peremvidék
A nélkülőzésben edződött keleti vég
A réges régen elfelejtett eredetiség
Dán-dán digidi dán-dán digidi dán-dán digidi dé
[Verze 2]
Minden keselyű mára már pávává vált
Én is írtam hát egy slágert: "Lá-lá-lá-lá-lá!"
Abban igazat adok hogy nem vagyunk egy szinten
A magamról alkotott képet nem vetíttem
Örülten, szelíden, üvöltök, suttogok nálam még télen is vannak szúnyogok
Jódlizással hódítom a darázsderekú hölgyeket kézrátéttel gyógyitom
Együtt lakom a világ legjobb szakácsával
Kérek egy nagy adag paprikás krumplit ecetes uborkasalátával
Célkeresztben a kobakom mégis azt mondom minden oké
Előre B meg az O meg az R meg az S meg az O meg a D.
Megadom az alaphangot, (Cé.) nem játszok farsangot
Adtam is, kaptam is, hideget, meleget, Acélvárosban vastapsot.
Forog a feszület a falon, unom a banánt mert nem vagyok bazári majom
És tudom a legnagyobb bajom hogy alig van alpári dalom
Abba nem hagyom amig a hangom, lesöpri a padlást
Megpatkolom az ördögöt és kútba dobom a kaszást
[Refrén 2x]
Enyém a külváros, a peremvidék
A nélkülőzésben edződött keleti vég
A réges régen elfelejtett eredetiség
Dán-dán digidi dán-dán digidi dán-dán digidi dé
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
