|
|
|
| Előadó: | (BSW) BeerSeeWalk |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Dankó Zsolt Ferenczei Gábor Gyula Sziklai Mátyás |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip-hop, rap |
| Címkék: | Keressük! |
Intro:
Nincs már semmi ami ide kötne...
Nincs már semmi ami ide kötne...
Lelépek örökre...
Gaben:
A kopott fotókról a múltunk visszainteget
Mert eveztünk, de elvesztünk és megmaradtunk pixelek
A vonat indul, kérdés, a peronon ki marad
Szemedben esőerdő, a szemebe' sivatag
A város kirakat, a bábuk néznek, belül semmi sincs
A világ tükörben pózol és velünk szelfizik
Megfakult képeken élek én, a keret a börtön
Az elmúlt szerelem fekete levele, szemete hever a földön
Nem az vagyok kit akarsz és nem az aki kér
Csak a sötét árnyék vagyok, aki hazakísér
Csak a hajnali szél ami egy szennylapba belekap
Viszi a hírt, hogy csak sírsz hogyha vele vagy
A bal láb még a porba és a jobb már lép a hóba
Az évek össze folytak és ha kérdezed, hogy hol van
Minden tettben benne minden elfelejtett szóban
Nézd múltunkat, hogy összetépve úszik el tóban...
Refr.:
Nincs már semmi ami ide kötne
Lassan úgy érzem elveszek a ködbe
Nincs már semmi ami ide kötne
Lelépek örökre, örökre...
Meklód:
Elkapnám a vállad... Kiáltok utánad
De néma bánat betapasztja számat
Szemebe vaku villan - egy pillanat szétég
Egy emlék elillan - megfakul egy fénykép
És ordítanék, de minek? Te úgyse hallasz...
Egy kötélbe kapaszkodok, amit Te tartasz
Mint egy fekete rózsát, amit a tél betemet
Tudom azt, hogy elfeled a világ, ha elengeded
Mondják az út a fontos és téved ki azt hiszi a cél
De cél nélkül nincsen út, az embert viszi a szél
Mint a füstöt - csak fújom és belepi a köd
Ahogy a múltam eltűnik, már semmi sem ide köt
Mint egy vagon, minden állomáson átrobogunk
És mikor késő, észrevesszük, hogy távolodunk
A szívem konok és csak visz amíg dobog
Talpam alatt a múlt, mint halott falevél ropog...
Refr.
Bridge:
Mint egy megfakult fénykép a polcon
Elfeledve heverek rég...
Azt kérdezem magamtól folyton
Hogy miért téptek szét
Refr.
Flea, a Red Hot Chili Peppers legendás basszusgitárosa, hosszú szólócsendet követően jelentkezik új anyaggal.
Az A Plea-vel, az első Flea-szólódal 2012 óta, ma vált elérhetővé, egyben megjelent hozzá egy provokatívan kortárs és koncepcionálisan gazdag klip is, amelyet Clara Balzary rendezett.
A dalban Flea visszatér első hangszeréhez, a trombitához, miközben basszusgitáron és éneken is hallható.
Az új anyag elkészítéséhez Flea modern jazz- és kísérleti zene világsztárokat gyűjtött maga köré
Vele zenél Anna Butterss, Jeff Parker, Deantoni Parks, Mauro Refosco, Rickey Washington és Vikram Devasthali. Chris Warren vokálosként csatlakozott és a dal producere, Josh Johnson emellett alt szaxofonon is közreműködik.
Az A Plea üzenete a szeretet, az összetartás és az emberi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozza.
A dal szövege a világ megosztottságát tükrözi
„Vágyakozás egy túlvilági hely után, egy szeretetteljes helyre, ahol kifejezhetem a véleményem és önmagam lehetek. Mindig csak próbálok önmagam lenni.
Nem érdekel a politika aktusa. Szerintem van egy sokkal magasabb, transzcendensebb hely, ahol érdemi párbeszéd folyhat, ami valóban segítheti az emberiséget, és segíthet mindannyiunknak harmonikusan és produktívan élni, egészséges módon a világ számára. Van egy hely, ahol találkozunk, és az a szeretet.”
A videóklip, amelyet Clara Balzary rendezett, lenyűgöző, kortárs, kifejező és koncepcionális. A koreográfiát Sadie Wilking jegyzi, amely nem a megszokott táncnyelvet követi, hanem vizuálisan, operatőri bravúrokkal és érzelmileg is mélyen átélhető élményt teremt, tökéletesen kiegészítve a dal társadalmi és kulturális üzenetét.
Ez a dal előfutára Flea 2026-ban megjelenő, új szólóalbumának a Nonesuch Records gondozásában. A további részletek a jövő év elején várható.
Fotók: Flea/Magneoton
