|
|
|
| Előadó: | (BSW) BeerSeeWalk |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ferenczei 'Gaben' Gábor Sziklai 'Mettyú' Mátyás Dankó Zsolt Ferenczei Gábor Gyula Sziklai Mátyás Vámos András |
|
Triek |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip-Hop/Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Intro:
Néha úgy érzem
hogy semmi nem tart fenn
lehúznak a napok és fáj
de tudom túlélem
Gaben:
A hajnal hasad, a beszűrődő fények
az ablakon át néznek és kérnek, hogy végre ébredj
a vágyak korán keltek, amikor mi későn
a megfáradt fejekben szól a Californication
a végzet utolér, jobb élet nem jár kuponér'
a szerelem, a pénz csak álmom és kidurran mint a buborék
ha nyilnak a szemek és írja a kezem, hogy marad a para mer kerül a derű
de kerül, amibe kerül - az égbe repítem fel a nevünk
letörtek az angyalszárnyak és maradtak szarvak
a tervek, az elvek eltűntek, megmart a karma karma
az érzelmek helyett már drótok kötnek össze minket
a lényeg a pénz, meg a face, hogy megmutasd, többre vitted
láttam a trét - minden nap meghalunk mint Kenny -
a szürke napokat - ahogy a padokat - feketére keni
a kádba süllyedek le, ez nem az út vége
lehúznak a napok, de belül tudom túlélem...
Refr. x2:
Néha úgy érzem
hogy semmi nem tart fenn
lehúznak a napok és fáj
de tudom túlélem
Meklód:
...és én csak megyek
vezet a végzet az úton, de rámtapadnak szemek
és akármit teszek - fejem felett bezár az ég
érzem elengedi a kezemet és hátra lép
úgy mint egy CD, amire ráfér a lényeg
néha úgy érzem, hogy csak egy játék az élet
hogy nem tettem meg amit tudtam, és az árnyékban élek
majd meggyőzöm magam, hogy nem baj, mert a szándék a lényeg? kérlek!
csak a fekete napok, adok-kapok, a végzet csak mosolyog
betáraz aztán lő, a puskacsőből a füst gomolyog
és csattannak a pofonok, nem választ el, csak temető
összekötve te meg ő, mint a tüdő meg levegő
megreped a föld, nyílik alattam a talaj
lassan befogom a fülemet - túl hangos a csatazaj
eltompul a világ, halkan azt súgja egy hang benn
hogy túlélem, ha úgy is érzem, semmi nem tart fenn
Refr. x2
Bridge x2:
Amikor lehúz az örvény - eltalál egy töltény
és semmi, de semmi nem tart fenn
tudom, hogy történhet bármi - mert felfogok állni
és semmi, de semmi nem tart lenn
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
