|
|
|
Nem tudom elfogadni, illetve nem akarom
Úgy terveztem, másról fog szólni ez a dalom
Sokkal szomorúbb lett, mint ahogy elképzeltem
Engedd meg nekem, hogy visszaemlékezzem
Magamat láttam, mikor a szemedbe néztem
És nem voltak titkok, amikor veled beszéltem
Kidobtál hirtelen, pedig nyolc hónap az nyolc hónap
Igaz, pár dolgot nem úgy gondoltam, ahogyan te gondoltad
De elfogadtalak ahogy vagy, mondd, neked ez miért nem ment?
Igaz, én sem békélek meg néha a saját énemmel
Én szeretlek téged, minden hibád ellenére
És mikor vitáztunk, valahogy sosem volt ellenérved
Épp ezért nem értem, miért mondod azt: már nem szeretsz
Meg nem vonzódsz hozzám, tényleg ilyen könnyen elfeledsz?
1 hete úgy éreztem veled, nem lehet semmi ennél szebb
Azt hittem, rendbehozok mindent, de úgy látszik, elkéstem...
Megkaphattam volna már nem egy csajt
De úgy éreztem, több a soknál az, hogy te velem vagy
És ha akkor szeretsz, továbbra is szeretsz majd
Ez az egy jut csak, pedig írhatnék még ezer dalt
refrén:
Még mindig érzem az utolsó ölelésed
Még mindig érzem az utolsó csókod
Talán te is érzed még azt, mikor hozzád értem
És azt mondtam: inkább beszéljük meg kérlek
Mikor lefekszem az ágyba, még hiányzol mellőlem
Azt mondod, az utolsó esélyemet én már ellőttem
Én adnék neked bármennyit... még ezek után is
Még így is szeretlek, nem is tudnálak utálni...
Ha sírtál, én együtt sírtam veled
És amikor nevettél, együtt nevettem veled
Meg volt, hogy sírva nevettünk, ezt is veled együtt éltem át
Te voltál, kivel beszélgettem nappalon és éjen át
Nem jött könnyen, mégis úgy gondolod, könnyen megy
Nem szoktam sírni, de most itt vagy minden könnyemben...
Azt néztem, mit adhatok, nem pedig hogy mit kaphatok
Ez nem nyálas, csak őszinte és jó nekem, hogy kiadhatom
Magamból... neked gondolom semmit se jelent
Azért tudd, hogy egyik lánnyal se ment, de veled
Úgy éreztem, hogy most megkaptam a szerelmet
Azt hittem, ez a lány ha hibázok is velem lesz
De tévedtem, ahogy te, hisz másnak hittél, mint aki vagyok
Te is változtál értem, én érted miért nem változhatok?
Miért nem kapok esélyt?! Pedig én is adtam tavaly nyáron
Nekem nem a börtönöm voltál, hanem a szabadságom
Épp ezért sajnálom, hogy bennem láttál korlátokat
Igen, én is hibáztam... Nem egyszer volt már olyan
Mindig mentünk tovább és ugyanúgy jó volt
Hogy az az egy lány akit szeretek, csak engem csókolt
Miattam változtál meg, bár azt mondtam, magadért tedd
Mindig neked írtam először, amikor hazaértem
Az a lényeg, hogy a szerelmünk komoly volt
De úgy tűnik, hogy vége... ezért most nem mosolygok
refrén
Hányszor voltunk együtt... megéltünk már ezer dolgot
Ezerszer beszéltünk, legtöbbet mégis a szemed mondott
Veled boldog voltam mindig, na meg te is velem
És hogy a végén én szúrtam el, bizony elismerem
Hányszor mondtam: ha bajod van, mondjad el
Mert ha magadban tartod, az egy problémát sem oszlat el
Ma hallottam, azt mondtad régen: "értem mindent érdemes volt"
Most akkor mégsem? Írok akár kétezer sort
Azért, hogy megértsed, soha nem akartalak bántani
Félreértettél engem, mert én mindent érted tettem
Tényleg jobb lesz így, hogy nem lesz ki így szeret téged?
Éreztem, hogy a sok vitának ez lesz az eredménye...
Szerinted én önző vagyok, na meg férfiatlan
Sokat adtál, de emlékezz arra, hogy én mit adtam
Minden egyes percre, mikor veled együtt voltam
Minden egyes lelki sebem akkor eltűnt rólam
Mikor két órára átszöktam, legalább annyit lássalak
És azt mondtad: arra, mit érzel, nincsen már szavak
Gondolj bele, mennyi szép emlékünk van már...
Például az első csókunk az utcád sarkán
Az a rúzsfolt akkor ott maradt rajtam, le se mostam
Mert emlékeztetett arra, hogy az előbb veled voltam
Igaz 11re értem haza, másnap a suliban fáradt voltam
...de minden áldozat, mit érted hoztam
Bőven megérte, ha hiszed, ha nem
Nekem te voltál az első, nem a zene, meg pár haver
Kint eső esik és villám szakad, pont mint bennem
A fülemben cseng, miket mondtál, nem hagy aludni engem
8 hónap együtt, vagy ha úgy nézzük, egy esztendő
Jöhetnek a vádak, de nekem tényleg te vagy a legszebb nő!
...Hiába mondták számtalanszor, jobbat érdemlek
De te vagy, aki kellesz nekem, soha nem volt kételyem
Talán az életem is veled éltem volna le
Mert számomra minden nap a boldogságot hoztad el
Lehet így könnyebb... viszont nem jobb
Végigsírtam a hazautat is, ez talán mindent elmond
Bennem él még a szerelem, persze utoljára a remény hal meg
A szakításunk olyan nekem, mint egy mélyen belém mart seb
Bárcsak minden rendben lenne, úgy mint nem régen
Én felidéztem sokat, te is idézd fel pár emléked
Minden nap beszélgettünk, már több, mint egy éve
És mintha most is tartana, csak hallgass rá a refrénre
Én még nem mennék el, de ha úgy van, hogy most el kell hagyj
Kicsit se őszintén, de azt mondom: hát rendben van...
A Magyar rocktörténet című képregény első részének megjelenése után a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával a Képes Krónikák Kiadó elhozza a rockrajongóknak a folytatást a rendszerváltás előtti és az azt követő évtizedek zenei világáról, a korszak nagyjairól. A Magyar Zene Házában tartott május 7-i kötetbemutatón legendás zenészeink elevenítették meg ezt az időszakot, emellett megnyílt a Magyar rocktörténet művészeti vezetője, a fiatalon elhunyt Futaki Attila (1984-2024) életútját bemutató minikiállítás.
Az eseményen Demeter Szilárd, a Petőfi Kulturális Ügynökség vezérigazgatója beszédében köszönetet mondott a kiadónak, hogy felvállalta a hiánypótló kötet megjelentetésével járó munkát, és a fiatalon elhunyt Futaki Attiláról emlékezett meg. Úgy fogalmazott: „aki lapozgatja a könyvet soha ne feledje el, hogy volt egy olyan rocker, aki világhírű képregényrajzolóként beletette a lelkét ebbe a kötetbe.”
Demeter Szilárd
A rendezvény keretében a hazai rocktörténetről Hegyi György (Emil.Rulez) vezetésével Vincze Lilla (Napoleon Boulevard), Kalapács József (Pokolgép), Nagy Feró (Beatrice), valamint Müller Péter Sziámi (Kontroll Csoport, URH, Sziámi) beszélgetett. A kötetbemutató dedikálással, majd Nagy Feró és barátai akusztikus (unplugged) minikoncertjével ért véget.
A Magyar rocktörténet című képregény kiemelt célja, hogy bemutassa hazánk legnagyobb rockzenészeit és élő legendáit a magyar rockzene születésétől egészen a jelenkorig. A ’60-as, ’70-es éveket felvonultató, tavaly ősszel megjelent kötet után most itt a folytatás a ’80-as, ’90-es évek zenei ikonjaival. A képregény kreatív és egyben szórakoztató módon idézi fel a magyar rockzene emblematikus pillanatait és alakjait.
A kötet a nyolcvanas-kilencvenes évek legjelentősebb előadóit, többek közt az A. E. Bizottság, Bikini, Dinamit, VHK, Kontroll Csoport, URH, KFT CPg, Edda, Karthago, Első Emelet, Solaris, Pokolgép, Ossian, Akela, Bonanza Banzai, Quimby, Csókolom, PUF, Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, Kimnowak – és a hozzájuk kapcsolódó legendás zenészsztorikat a képregény műfajára jellemző sajátos, hol humoros-karikaturisztikus, hol realisztikusabb stílusban mutatja be.
A történetről
Pallaghy Karcsi, az első körben megismert közepesen tehetségtelen rockzenész feladja álmait, és beáll dolgozni a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és ezen keresztül a magyar popszakma urához, Erdős Péterhez. Feladata a tehetségek felkutatása és pályára állítása. Időközben úgy tűnik, viharos magánélete is révbe ér, a válás után újra megtalálja azt a nőt, akivel szívesen leélné az életét. A rendszerváltás azonban a kihasználható lehetőségek tárházát hozza, Karcsi régi barátjával önálló vállalkozásba kezd. Azonban az élet most sem kegyes hozzá, a középkorú férfiak családi, szerelmi, egészségügyi problémái őt is elérik. De a rockzene szeretete végigvonul főhősünk életén: megküzd a tehetségesnek tartott együttesekért a főnökeivel. Így – a munkáján keresztül – ellátogathatunk a leghíresebb koncerthelyszínekre, a fesztiválokra, a rockopera-bemutatókra, a búcsúkoncertekre és részesei lehetünk az új csillagok születésének.
Az esemény különleges alkalmat szolgáltatott arra, hogy megnyíljon a legismertebb magyar képregényrajzoló, Futaki Attila (1984-2024) életútját bemutató minikiállítás a Magyar Zene Háza könyvtárában.
A tárlaton a nyilvánosság előtt korábbiakban be nem mutatott rajzok tekinthetőek meg Futaki Attila világszínvonalú életművéből. Futaki képein a Spirál, Severed, Puskás és más nemzetközileg is híressé vált alkotások tűnnek fel, emellett a tárlat nyomtatásban eddig meg nem jelent rajzokkal egészül ki.
A kiállítás május 8-tól a Magyar Zene Háza Könyvtárának nyitvatartási idejében látogatható.
A képregény arculatának kialakítása Futaki Attila munkái alapján jött létre, zenei téren a kötet szakmaiságáról újra Jávorszky Béla Szilárd gondoskodott, a borító tervezésében ezúttal is Cserkuti Dávid vett részt. A rajzos „rock-minilexikon” szövegét Kántor Mihály jegyzi, a képeket Haragos Péter és Felvidéki Miklós rajzolták.
A Magyar rocktörténet képregénysorozat megvásárolható a Libri, a Lira, a book24, valamint a kepeskronikak.hu webshopokban.
Fotók: Petőfi Kulturális Ügynökség
