|
|
|
| Előadó: | (BSW) BeerSeeWalk |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Gaben Mettyú Ferenczei Gábor Gyula Sziklai Mátyás |
|
Mettyú |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Meklód:
Mennek a telek el, velük mennek a nyarak
Kis kölökből lettem Rapstar, a faszom, az idő szalad
Minden változik, ahogy körbenézek nem tudom kik ezek
Nem tudom ki vagyok, hol van az út mi kivezet
A pinák a névre jönnek, tapadnak a faszra
Minden szerelem marad több darabra szakadva
Az élet nem fair-play, jönnek a bajok
És megfogadom azt, hogy a faszom, tesó mától csak baszok
Láttam az elején
Elszállnak a szavak a széllel és nem lesz olyan, hogy te meg én
Tudom te ki vagy, nekem te ne fessed ki magad
Mer' a parfümödön is átszűrődik a pinaszag
"She'z not a girl, who misses much..."
Gaben:
Lányok a téren, télen fázik a lábuk a szoknyába
Nekik a csillogás, kiégnek, mint a spotlámpa
Az eső esik rád, kapucniba' várod a parton
Az idő telik, csak a puncikat látom a sarkon
Ha tartod a markod, az nem szerelem
Csapódik az ajtó, az arcodat a tenyeredbe temeted
Vágod a nevemet bébi, már többet tudsz, mint eleget
Láttam má' verebeket vergődve, tesókat megtörve
Akkor döntöttem el, soha nem bízok már meg nőbe'
A csajom szégyell a beach-en
De mikor szétkap a tömeg a klubban, ő is tudja,
Hogy a Beersee-re szúrja az összes kurva
Csapatom a szarom te kölyök, hogyha jövök
A lemez újra pörög
/Bridge/
Meg volt már egy pár lány, lement már egy pár nyár
Mióta nem láttál, felnőtte magam Rapstar-rá, bébi
Azóta rád se tudok nézni
Amikor nekem azt mondtad, ott leszel jóban, a rosszban
Trében, a szépben, az évek elszálltak én éberen vártalak téged
A lé meg a bré meg a fények...
tudom csak szívod a vérem
Te nem vagy lány, próbáltam mindent, de nem használ
Ilyet még nem basztál, téged láttalak minden nőbe
Kinek a pofáján nincsen bőre, csőre töltve a pisztolyom
De téged húzlak meg, így nyomom
Megnőtt a feneked, a szád
Nem te vagy nekem az a lány
Mer' tele van a város szerelemmel
Meg tele van a faszom, de neked ez kell
Ne felejtsd el, hogy mindig itt voltam
De azt se, hogy a végén mit mondtam
Bridge/Gitár
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
