|
|
|
| Előadó: | Rico |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Intro
Rico, Ezerkilencszáz kibaszott kilencvenből
Csak egy reménytelen álmodozó testvér
Pont úgy ahogy eddig, csak nyomom ezt a szart..
Meghallgatod? Akkor gyere velem!
Rico
Már nem várom a gyümölcsét a melómnak, csak nyomatom
Csak írom ezt a sok szart, mindenemet odaadom
Minden éjjel rosszul alszok, nagy a hajtás
De nyomom ezt a szart, mert még maradt bennem tartás
A ribancokat nem érdekli semmi csak a nevem
De ha elillan a siker, csak a család marad velem
A mikrofonom megért, addig amíg haver te nem
Úgyhogy nyomom amíg le nem merül ez az elem
Egyszer felérek majd én is, de nem állok be a kasztba
Ott nyomom majd a Stage-en és te azt mondod majd:
"Azt a kurva, ó azt a mindenit, ez mit ad itt?"
Arról ugat amit élsz...
Kiteregetek mindent, amit fájdalomnak vélek
Mert oka van, hogy felgyülemlett bennem a sok méreg
És nem véletlen, hogy meghalni nem félek
Mert minden dumám marad, úgyhogy úgyis célba érek
De azt hiszem egy pár éve, még nem értettem tényleg
Hogy ahogy nő egy név, úgy egyre több a féreg
De mit számít a holnap, ezek ma tudod a tények
És én csak nyomom ezt a szart amíg élek...Béke
Refrén (DosE)
Én csak nyomom ezt a szart, amíg bírom
Amíg érzem az erőmet, amíg élek
És csak hozom ezt a szart, ma még írom
Jöhetnek a bajok ezután, nem félek
2x
Rico
Csak egy reménytelen álmodozó vagyok, aki kitart
Aki helyett inkább választották a kibaszott italt
Hogyha visszanézek nem látok csak könnyet
Azért nyomom ezt a szart mert úgy érzem hogy így könnyebb
Mindig csillagokat néztem lent a járdán
Mert ahonnan én jövök ott nincs alattad márvány
Apró van a zsebben vagy a rossz napokon az sincs
Ezért nyomom a gázt jobban mikor azt mondják hogy lassíts
Régen álmodtam egy világot a pokolban
Azt hittem ott mennyország de láttam hogy csak nyomor van
Nem adtam fel, csak felfogtam hogy nem így van
Megfogtam a tollat, hogy a gondjainkat megírjam
A dumámat a verdákban már veretik
A dalaim a legőszintébb sorok miatt szeretik
Eljön majd a nap amikor ezt a faszt eltemetik
És az is mikor a sorok majd a szíveket belepik
Úgyhogy életet kell adnom még két lemeznek
Mert egyre többen vannak akik a fülükbe betesznek
Tiszteletem nekik, akik a legjobbnak neveznek
Csak nyomom ezt a szart és ők velem együtt eveznek
Refrén (DosE)
Én csak nyomom ezt a szart, amíg bírom
Amíg érzem az erőmet, amíg élek
És csak hozom ezt a szart, ma még írom
Jöhetnek a bajok ezután, nem félek
2x
DosE
A szövegem indul ez lesz neked majd a gebasz
Mert befostok attól amit a DosE a beatre itt kibasz
Üt mint a Chivas lesz az arcodon egy grimasz
Mert megéget testvérem téged majd mint a forró viasz
Tolom a szekeremet mert volt régen egy kölök
Aki azt gondolta ha felnövök a zenével lövök
Ez lesz a fegyver mert én a világra köpök
Okítalak hogy szíved is legyen ne csak a tököd
Az járt a fejemben hogy megcsinálhatom
Hogy leszek én a színpadon majd egy zsivány fazon
Hogy az összes rajongó picsát én majd megbaszom
Hogy nem leszek csóró gyerek a zenéből lesz haszon
Nem jött be semmi viszont megmaradt a zene
És ha tré van az életembe hát elmondhatom vele
Egy vonaton ülünk ami megy a pokol fele
Csak nézem a világot ahogy borul minden fejre
Teszem a dolgom testvér én csak küzdök, harcolok
Dagad a mellem mikor a beatre szöveget karcolok
Hogy elmondhatom azt hogy egy csótány faszát majszolod
De ne aggódjatok, itt leszek mindig és majd szólok
Refrén (DosE)
Én csak nyomom ezt a szart, amíg bírom
Amíg érzem az erőmet, amíg élek
És csak hozom ezt a szart, ma még írom
Jöhetnek a bajok ezután, nem félek
2x
Outro
Rico, DosE, na mi van tesó mit gondolsz?
Megyek ahogy eddig mentem a világban árván
Megyek ahogy eddig mentem a világban árván
Megyek ahogy eddig mentem a világban árván
Megyek ahogy eddig mentem a világban árván
Megyek ahogy eddig mentem a világban árván
Ahogy eddig mentem árván, megyek
És csak nyomom ezt a szart neked..
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
