|
|
|
| Előadó: | Rico |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Intro
Rico, Ezerkilencszáz kibaszott kilencvenből
Csak egy reménytelen álmodozó testvér
Pont úgy ahogy eddig, csak nyomom ezt a szart..
Meghallgatod? Akkor gyere velem!
Rico
Már nem várom a gyümölcsét a melómnak, csak nyomatom
Csak írom ezt a sok szart, mindenemet odaadom
Minden éjjel rosszul alszok, nagy a hajtás
De nyomom ezt a szart, mert még maradt bennem tartás
A ribancokat nem érdekli semmi csak a nevem
De ha elillan a siker, csak a család marad velem
A mikrofonom megért, addig amíg haver te nem
Úgyhogy nyomom amíg le nem merül ez az elem
Egyszer felérek majd én is, de nem állok be a kasztba
Ott nyomom majd a Stage-en és te azt mondod majd:
"Azt a kurva, ó azt a mindenit, ez mit ad itt?"
Arról ugat amit élsz...
Kiteregetek mindent, amit fájdalomnak vélek
Mert oka van, hogy felgyülemlett bennem a sok méreg
És nem véletlen, hogy meghalni nem félek
Mert minden dumám marad, úgyhogy úgyis célba érek
De azt hiszem egy pár éve, még nem értettem tényleg
Hogy ahogy nő egy név, úgy egyre több a féreg
De mit számít a holnap, ezek ma tudod a tények
És én csak nyomom ezt a szart amíg élek...Béke
Refrén (DosE)
Én csak nyomom ezt a szart, amíg bírom
Amíg érzem az erőmet, amíg élek
És csak hozom ezt a szart, ma még írom
Jöhetnek a bajok ezután, nem félek
2x
Rico
Csak egy reménytelen álmodozó vagyok, aki kitart
Aki helyett inkább választották a kibaszott italt
Hogyha visszanézek nem látok csak könnyet
Azért nyomom ezt a szart mert úgy érzem hogy így könnyebb
Mindig csillagokat néztem lent a járdán
Mert ahonnan én jövök ott nincs alattad márvány
Apró van a zsebben vagy a rossz napokon az sincs
Ezért nyomom a gázt jobban mikor azt mondják hogy lassíts
Régen álmodtam egy világot a pokolban
Azt hittem ott mennyország de láttam hogy csak nyomor van
Nem adtam fel, csak felfogtam hogy nem így van
Megfogtam a tollat, hogy a gondjainkat megírjam
A dumámat a verdákban már veretik
A dalaim a legőszintébb sorok miatt szeretik
Eljön majd a nap amikor ezt a faszt eltemetik
És az is mikor a sorok majd a szíveket belepik
Úgyhogy életet kell adnom még két lemeznek
Mert egyre többen vannak akik a fülükbe betesznek
Tiszteletem nekik, akik a legjobbnak neveznek
Csak nyomom ezt a szart és ők velem együtt eveznek
Refrén (DosE)
Én csak nyomom ezt a szart, amíg bírom
Amíg érzem az erőmet, amíg élek
És csak hozom ezt a szart, ma még írom
Jöhetnek a bajok ezután, nem félek
2x
DosE
A szövegem indul ez lesz neked majd a gebasz
Mert befostok attól amit a DosE a beatre itt kibasz
Üt mint a Chivas lesz az arcodon egy grimasz
Mert megéget testvérem téged majd mint a forró viasz
Tolom a szekeremet mert volt régen egy kölök
Aki azt gondolta ha felnövök a zenével lövök
Ez lesz a fegyver mert én a világra köpök
Okítalak hogy szíved is legyen ne csak a tököd
Az járt a fejemben hogy megcsinálhatom
Hogy leszek én a színpadon majd egy zsivány fazon
Hogy az összes rajongó picsát én majd megbaszom
Hogy nem leszek csóró gyerek a zenéből lesz haszon
Nem jött be semmi viszont megmaradt a zene
És ha tré van az életembe hát elmondhatom vele
Egy vonaton ülünk ami megy a pokol fele
Csak nézem a világot ahogy borul minden fejre
Teszem a dolgom testvér én csak küzdök, harcolok
Dagad a mellem mikor a beatre szöveget karcolok
Hogy elmondhatom azt hogy egy csótány faszát majszolod
De ne aggódjatok, itt leszek mindig és majd szólok
Refrén (DosE)
Én csak nyomom ezt a szart, amíg bírom
Amíg érzem az erőmet, amíg élek
És csak hozom ezt a szart, ma még írom
Jöhetnek a bajok ezután, nem félek
2x
Outro
Rico, DosE, na mi van tesó mit gondolsz?
Megyek ahogy eddig mentem a világban árván
Megyek ahogy eddig mentem a világban árván
Megyek ahogy eddig mentem a világban árván
Megyek ahogy eddig mentem a világban árván
Megyek ahogy eddig mentem a világban árván
Ahogy eddig mentem árván, megyek
És csak nyomom ezt a szart neked..
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
