|
|
|
| Előadó: | (BSW) BeerSeeWalk |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kovács Norbert Péterffy Máté Ferenczei Gábor Gyula Sziklai Mátyás |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Tavaly egy nyári este
Hektor őt kereste
A folyóparton, a parkban,
Minden mozdulatban.
Sétált elmerengve,
Folyton az eget nézte,
A folyóparton, a parkban,
Őt látta a csillagokban.
//gaben:
Na figyelj haver, csak az álmaidban él ez a csaj
De hogyha lenne is, hát nem hiszem hogy téged akar.
A véred az hajt, de mindig-mindig valaki más,
Valami más-más alakítás.
Minden nő furcsa, nem ő az egyetlen,
Minden nő tudja, hogy neki kell engedjen
Engem sem, téged sem téveszt meg a két szép szem
Volt róla fényképem, azt is széttéptem
Még mindig keresed, este van a hideg ráz
De hogyha megtalálod akkor mondd meg mi lesz más
Kinyitod a szemed, ő már régen messze jár
A folyóparton, a parkon többet nem megy át
"Keresem őt,
A furcsa nőt,
Várom az időt,
Hogy magammal vigyem őt."
"Szőke haj, és kék szem...
Mindent annak néztem."
Így szólt Hektor hozzám,
Furcsán mosolyogván.
"És talán most a héten
Megtaláltam, érzem."
Így szólt Hektor hozzám,
Álltunk a folyó partján.
//meklod:
Kivagyok ettől, Hektor, csak őt kutattad
Mondtam hogy furcsa nő, mikor bemutattad
Elkapni szeretnéd, me' beleszerettél
Tekered a pedált pedig ő már elfeledt rég
Keresed ész nélkül, neked egy mágnes lett
Hagyd a francba, vele már sokan rácsesztek
A folyó kettő oldalán ott vagytok te meg a nő
Feledd el és a szívedről leesik lehet a kő
Szalad veled a ló, a lány mit ér neked
Még lehet bele se kezdtél azt' vége lett
Ég veled! De a kék szeme tőrbe csalt
Múlnak az évek és csak hajtod a szőke csajt...
"Keresem őt,
A furcsa nőt,
Várom az időt,
Hogy magammal vigyem őt."
Minden nap az évben
Hektort arra kértem,
Hagyja már a francba,
Többé ne kutassa.
Akárhogyan akartam, hogy akkor abbahagyja,
Azóta is minduntalan keresi, kutatja,
Mást se hallok tőle már a tavalyi nyár óta,
Éjjel-nappal, mindig-mindig, csak ezt, csak ezt mondja.
"Keresem őt,
A furcsa nőt,
Várom az időt,
Hogy magammal vigyem őt."
"Akarom őt,
A furcsa nőt,
Várom az időt,
Hogy magammal vigyem őt."
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
