|
|
|
| Előadó: | (BSW) BeerSeeWalk |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ferenczei Gábor Gyula Sziklai Mátyás |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
meklód:
szarok a szerepekre, magaddal viszályban élsz
én má' kiszáltam rég, te csak riszáljad még
a segged, hisz nincs mi pótolná ezt
asszed boldoggá tesz, de csak feledtet
mint az olcsó pálesz a kudarcokat
hisz nagy álmaid vannak, mégse mutatsz sokat
szívom a lyukas fogam, hiszen poéta lettem
hiába vagyok durva, kajak no name a reppem
asszed poén a szlengem, egy boldog földön
mégis a coltom töltöm
egy kifosztott börtön, ezt látván ítélek
minden angyali arc mögött sátáni lélek
könnyekként hullik sok vágyam a mélybe
mondják várjak a szépre, hogy álljak a székre
mer úgy messzebre látok
de tök mindegy, csendben a vesztemre várok
csesztetnek mások, kik nem értik ezt
kik nem érzik, hogy jót tenni nem éri meg
ott a ketreced, aztán verd ablakát
én csak addíg bíztam, amíg nem basztak át
ők reszketnek, ezért maszkot vesznek
más attól szenved, hogy ti hasznot lestek
ezt nem vágod? most két lábon állsz lehet
de a sikered elviszi majd a változás szele
az élet szagát, megérzed mikor elfogy a sok érdekbarát
nincs pénz, se család
csak tévelyegnél, mire észrevennéd
nem maradt más már csak a részeg esték
meg a drogok, pusztítják a szerek az arcod
ha nincs tele a markod
hiába küzdesz azér' mert teret akartok
marad a szar, a telep, a harcok, a terek, a sarkok
ha egy szerep a maszkod...
scratch / daddy z:
"fuck your life"
"now im tryna make things right"
gaben:
a kislányok még hisznek a királyfikba
de rádöbbenek idővel ez simán fingszag
amit éreznek, nem finom parfüm a nyakon
mer a szívtipró macsók bizony szar műanyagok
vannak hajtűkanyarok, nem egyenes az út
és nem rajtunk múlik milyen szerepet kapunk
lehet komédia vagy csak egy családi dráma
mikor a tehetetlenségét folytja apád piába
szarik a saját fiára, megszokott történet ez
itt a környékemen - sok tesóval bánt már el így az élet
bizony szív a lélek, meg szív a srác is
esténként az utcán mind kint tanyázik
mind kint anyázik (kurva anyád), leplezik a fájdalmat
bizalmuk nincsen másba, csak a bláz-szagba
gázmaszkba mászkálok a városba, mer nem bírom a szmogot
mer nem bírom a sznobot, a sok elitformát
ahogy unottan nyomkodja az ericson-ját
a piccsák egymást leringyózzák
majd levezetik a dühüket a gerinctornán
míg a pasik gyúrnak, haver van itt kurva
meg olyan is ki megjátssza (ehehe)
hogy egy ő zsír repplányka mégse fekete
hiába rázod úgy a segged ahogy a videókon látod
ilyen nedv-seewoo képességet én a liberótól várok
amennyit te fogyasztasz az engem kiütne, béjbe
nem oltalak - vedd kitüntetésnek
minek játszod meg magad - monnd ki figyel rád
alig múltál el 14, de cigizel (ááh)
milyen élet ez? (milyen élet ez?)
gaben szarik rátok
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
