|
|
|
| Előadó: | (BSW) BeerSeeWalk |
|---|---|
| Album: | RAPSTAR |
| Megjelenés: | 2013 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Ferenczei 'Gaben' Gábor Sziklai 'Mettyú' Mátyás Dankó Zsolt Ferenczei Gábor Gyula Sziklai Mátyás Stillincz Ferenc |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | BSW |
| Stílus: | Hip-Hop/Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Meklód:
Az idő szalad, de a BSW marad, a két testvér
Megmondtam én itt mindenki annyi amennyi kesst ér
Csak hajtok, lejárt az idő, aki bújt aki nem
Én viszem a csapatomat amíg dobog a szívem
Aki irigy, és mögöttem ugat az kapja a faszt be
Én dolgozok ezen, te meg nem, ezért maradsz le
Nincs ölbe, csak ökölbe a kéz
Évek óta tolom, mikor jön be a pénz?
Csak nyomom mint egy robot
Lopod a dumákat, de egyszer a brét beszopod
Haver, jobb ha megszokod, itt nincsen ebédszünet
És „hiába van neved, ha nincs a raphez füled"
Az út az meredek, elakadnak a kerekek
Hogy elérjek ahova akarok egész nap tekerek
De ne feledd, hogy kurva kevés vagy te ehhez tesó
A lemezednél többet ér egy BEERSEE demó...
Refrén x2:
Csak hajtok - Testvérem hol a pénzem?
Kopog a szemem - Miközben a melót végzem...
Csak hajtok - Hol van amit akartam?
Fizessetek - Vagy kapjátok be a farkam!
Gaben:
Évek múlnak viszem a krúmat és tudod, hogy tekerem
A kibaszott BSW Gabee, jöttem, hoztam a lemezem
Meklóddal ketten szárnyalunk úgy mint a Batman
A rapbizniszbe benne, most má rakom a pénzt a zsebbe
Az igazi rapphez igazi kess kell, neked csak hangkártya
Az ilyen fasszopó férgek nem rúgnak labdába
*PRA-PRA* szavakkal lövöldöztök vaktába
Sok a paraszt én odabaszok, faszom, borul a sakktábla
Kik ezek?! A BEERSEE mindig marad hiteles
Olyan csajokkal keverek akikre otthon kivered
Itt van a bandám gyerekek ez szemetebb mint valaha
Visszatértünk mint a Kör 2-ben a Samara
Mindenkit kicsinálunk, mer' ami' csinálunk az maximum
Telibe veri a verebeket, baszott BSW klasszikus
Nem csíped az új vakert? Mi van veled? Veresd a Picsára!
Meg jött a BEERSEEWALK, te meg mehetsz a picsába!
Refrén x2
Scratch:
14 évesen már vettem a rappet kazira... / Tolom a szekerem és nem nézek többet hátra! / Megteszem mit meglehet... / Sokan kikoptak, de a rap az megmaradt!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
