|
|
|
| Előadó: | Copy Con |
|---|---|
| Album: | Bűnös alkony |
| Megjelenés: | 2012 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Hammer Records |
| Stílus: | reggae ragga |
| Címkék: | Keressük! |
Kérlek segíts fel a sárból, a mocsárból, emelj ki a mából ha nagyon fázom,
váram kartondobozom enyhíts fájdalmamon
míg ablakok kertjében nyílnak a jégvirágok, csúszik az út, fagyos a világom,
társam szárazborom enyhíts fájdalmamon
kísértet az utcán, csak én vagyok ti legalábbis így tekintetek rám,
nem vesztek emberszámba már, nem vesztek emberszámba már
betemet a por, viselem a sors érdekes meglepetését
amikor elfordítja arcát ki rámnéz, ez a döglött méltóság igenis nyomorult érzés
mégis mit gondolsz milyen ez a porból felkelni valahogy de úgy hogy ti már nem akartok,
inkább meg se próbálom, ezt választom ha már úgysem vártok vissza
az álom elnyom Nem látok mást csak néhány aprót s a lábatokat ahogy elém lép
segítsen az ég segítsen az ég segítsen az ég segítsen az ég segítsen az ég
Kérlek segíts fel a sárból, a mocsárból, emelj ki a mából ha nagyon fázom,
váram kartondobozom enyhíts fájdalmamon
míg ablakok kertjében nyílnak a jégvirágok, csúszik az út, fagyos a világ,
társam szárazborom enyhíts fájdalmamon
minden bűnös alkonyon a névtelenségnek átka ül az ágyamon: a nedves betonon
nem tudod ki vagyok, nem tudod hogy hívnak, csak a rendőr kérdezi ha jobb dolga nem akad
szatyromban egy szakadt pokróc meg egy pár egyéb,
ami nektek már nem kell azt vigyázom én
megbecsülöm mit adnak az angyalok, óvom az eldobott kacatokat,
hisz bennük sorstársakra akadok, olyanok mint én gyere mutatok valamit neked nézd:
Ez a berepedt vekker egykor tartozott valakihez,
valakinek fontos volt kit ébresztett reggelente,
szerette valaki míg azt tette ami a dolga,
mígnem egy reggelen elnémult hangja,
nem tudni pontosan mi a storyja,
de eldobták mert valaki elkésett,
azóta némán könyörög az éghez:
kérlek segíts fel a sárból, a mocsárból, emelj ki a mából ha nagyon fázom,
váram kartondobozom enyhíts fájdalmamon
míg ablakok kertjében nyílnak a jégvirágok, csúszik az út, fagyos a világ,
társam szárazborom enyhíts fájdalmamon
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
