|
|
|
| Előadó: | Dreamerz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A valóságban hiszünk, de az álmainkban élünk.
Célokat remélünk, amit soha el nem érünk.
Az útról le nem térünk, előbb adunk aztán kérünk,
mert a valóságban hiszünk, de az álmainkban élünk.
Ha a tükörbe nézek mindig önmagamat látom,
ez az arc az én barátom, a sajátom,
a saját hibámból tanulok, a sok fénytől elvakulok,
túl sokfélére elragadnak rímeim ellazulok,
túl sokfélére szétszakadnak színeim elfakulok,
túl sok félévre szétszakad a tudás így nem tanulok,
túl sok térképre ráférnek a helyek így nem mozdulok,
a fejek mint a hegyek túl kemények, így elfogynak a remények mégis fordulok,
jól tudod hogy miről szól az életem,
ha a tükörbe nézek csakis önmagamat nézhetem,
a kezdet lett a végzetem, a véres kényszerképzetem
a nyomom minden léptemen, hát ég velem
mert inkább ma egy álom, mint holnap ezer valóság,
vagy ma egy örök álom, aztán az örökkévalóság,
mondd mire jó a jóság, ha megölte a mohóság,
az álomember visszatért nincs fegyverem, csak adottság
A valóságban hiszünk, de az álmainkban élünk.
Célokat remélünk, amit soha el nem érünk.
Az útról le nem térünk, előbb adunk aztán kérünk,
mert a valóságban hiszünk, de az álmainkban élünk.
Az álmainkban hiszünk, de a valóságban élünk.
Célokat remélünk, amit soha el nem érünk.
Az útról le nem térünk, előbb adunk aztán kérünk
mert a valóságban hiszünk, de az álmainkban élünk.
Ahol véget ér a minden ott a túloldalon állok,
a világ csendes zajában önmagamra várok,
a Föld holdjának szigetén meg álmokat találok,
így az életemmel szállok, de néha tovább látok,
mint a feltörő ábrándok, a mélyből vitorlázok,
a szívemmel, a lelkemmel mint apró szárnycsapások
és mint vízbe dobott kő, úgy gyűlnek a hullámok
és elmerülnek az átkok, hisz itt a való álmok,
a talaján sétálok és a vágyak ember bennem,
küzdenek a holnapér' így töretlen a jellem,
mint tükör mögött szellem, úgy felébreszt a lelkem,
a gyűlöleted ellen, mert én mindig újrakezdem,
ez a feledhetetlen szerelem ez a műfaj ami tiszta,
szemedben a fény, így megtörik egy pillanatra,
mintha semmi nem az volna amit ember, szerettem,
de semmit nem vesztettem, csak egy újabb érzést nyertem
mikor az élet kristálytavába csak úgy beleestem
így a pillanat élével, mind a két szemembe,
hisz magam nem festettem így lett barátom a lelkem
és a kölyök aki pörög, tudod mindig énmellettem,
mert így vagyunk mi ketten, a gyűlölettől távol,
az életünkhöz közel, de az álmok világából,
robbanunk a fénybe hol a valóságok várnak,
de mint égbolton a madarak az ábrándok elszállnak.
A valóságban hiszünk, de az álmainkban élünk.
Célokat remélünk, amit soha el nem érünk.
Az útról le nem térünk, előbb adunk aztán kérünk,
mert a valóságban hiszünk, de az álmainkban élünk.
Kattognak a szavak egyre jobban fogy a levegő,
kevés a földön járó, sok a lebegő, ez temető,
a tudás az nem ehető, azt magadba kell szívni,
jobb ha elfelejtesz sírni, mert nehéz lesz kibírni,
van, hogy angyalt kell megölni van, hogy ördögöt kell hívni,
van, hogy a nyelveden van a szó de nem tudod leírni,
van, hogy kettévisz az út de neked egyfelé kell menned
és a Fanta nem súgja meg mit kell tenned.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
