|
|
|
| Előadó: | Gerendás Péter |
|---|---|
| Album: | Faludy |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Faludy György |
|
Gerendás Péter |
|
| Kiadó: | Gryllus / Hangzó Helikon |
| Stílus: | megzenésített vers |
| Címkék: | Keressük! |
Szemem előtt egy bélyeg kering, száll két nap óta,
gyermekkoromban láttam, régenvolt széria,
nagy hattyú úszik rajta, szelíd vizek hajósa,
s alatta vén betűkkel: WESTERN AUSTRALIA.
Ausztrália, múlt század! s már látom is a képet,
ekhós szekérsort sárban, sok ökröt és igát,
szakállas férfinépet, kik gyors ütemben lépnek,
öklükben meg-megrázva az araszos pipát.
Irtásokon, mint balta, zuhan a fény ezüstje,
tóparton épül, kész is és oly csendes a ház
akár a tengermélyben. Vasmacskalánc a füstje,
mely fel, a csillagflotta fényéig karikáz.
Viola taftruhában nők járnak. Mellük halmán
mint tengelyen a küllő, forog a sok gyerek,
nagy, fémkeretű tükrök mélyén, mely mindig halvány,
nézik magukat néha; s alig öregszenek.
Újság kevés jár arra, a hír is lassan ér el,
nem tudják Bismarck mit tesz, s Khartumért ki hibás,
míg egyszer mégis megjön az első út, fehéren,
majd zöld zakóban sárga szakáll: egy távirász.
Lágy esti konyhatűznél ír gúlyásfőzelék fől,
s kint birkák, mint a számum, és számuk egyre nő,
a zseblámpa csodáját hozzák meg Adelaideből,
a fiú vízipuskát kap s karmantyút a nő.
Nagyritkán összeülnek, – az ünnep szent kiváltság –
füstös kocsmán, hol láncon lóg a petról-világ,
s dörögve, hogy elcsukló könnyüket túlkiáltsák,
köszöntik a királynőt, az ősz Viktóriát.
Az időt unokáik mérik a kerti rácson
s a tél, mely lenn a tóban számlapot üvegez,
nehéz plum-puddingokkal toppant hozzá karácsony
s aztán a hulló alma kopogtat ütemet.
Vén párok, kerti padon ülnek az alkonyatban,
s a tavon, melyre már a nap búcsúfénye süt,
nagy hattyú jön fel s libben át szinte mozdulatlan,
s oly békés-boldog-büszkén, akár az életük.
S itt hirtelen megállok, ki magam tetten érem,
s elfog a szégyen, lám, hogy két év rabság után
elég e zárka néhány pofonnal s rettegéssel,
s máris futok a csábos, szép hattyú nyomdokán.
Hogy én, egy ország ajkán nagyalvó Csipkerózsa,
feledve, mi a hűség, hivatás, haza, hír,
fonódtam álmaimban egy idegen karóra
és egy másik földrészre szöktem, mint pionír,
lettem alattvalója a holt Viktóriának,
magam is boldog hulla, nem élő pária,
s csonthomlokomra hívtam szemergő glóriádat,
te porhanyós, szabad föld, Nyugat-Ausztrália!
Nem így, mondom, s felállok s vad mosolyt érzek számon,
a véresre rugotton, és némán szavalom,
hogy nem hagyom a zászlót és nem hagyom e népet,
e hűtelent és drágát, s a harcot sem hagyom,
és százszor újra kezdem, s ha kell, százszor hiába,
míg nem leszel szabad, szép s új otthonom, haza,
s ha megyek, látogatni megyek Ausztráliába,
de azt a boldog hattyút, azt elhozom haza.
Lehet, hogy balszerencsét hoz, ha fekete macska szalad át előttünk, DESH rajongói számára azonban inkább az ellenkezőjét jelenti: új dallal jelentkezik Magyarország egyik legjobban dübörgő popelőadója, akinek friss klipjében kulcsszerep jut az ominózus állatnak.
A Strawberry igazi időutazás: aki akkoriban járt bulizni, amikor Dr. Dre The Chronic 2001-ja folyt a csapból is, annak egészen biztosan megdobban a szíve a dal hallatán. DESH nem először flörtöl az ezredforduló hip-hop/R’n’B-világával, már a Young Fly-jal és KKevinnel között Rollin’ is ezt a korszakot idézte meg, s elég nagyot is ment: 18 millió megtekintésnél jár YouTube-on.
A Rádli Bence rendezte, DESH-től szokatlan módon meglehetősen sötét hangulatú videoklipben kedvenc szabadszájú hősünk nem egy, hanem egyenesen két cicababával lép frigyre – és ez esetben ezt szó szerint kell érteni. De hogy kerül a képbe egy különös komornyik – és mióta lett DESH-ből plasztikai sebész? Aki figyelmes, összerakhatja a puzzle-darabkákat...
