|
|
|
| Előadó: | Rhyme MC |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Az amcsi engem nem pörget fel,
Magyarral dübörögve gördülök el.
A nyelvem szavát értem,
De külföldit soha nem kértem.
Néztem hallgattam, de nem az igazi,
Ha kéne a magyarra mennék szavazni.
Szavatol a nemzetem, de nem maradnék.
Külföldön próbálnám mit is tudnék.
Usának mutatni mit tudnak a magyarok,
De ez még távoli, mert kis vizeket sem zavarok.
Csak remélem, hogy a jó úton haladok.
Ha kell hallgatok, ha kell a mikrofonba szaggatok.
A sorsom útját néha felülírom,
Ahogy a szövegeim is néha átírom.
De az élet gyakran velem is kibaszik,
Érzem néha, hogy a lelkem el kúszik.
De vissza rántom, mert nincs minden veszve,
Mikor a fáradság, az ágyba teszbe.
Lehetne könnyő, de úgy nem lenne értelme,
Küzdeni kell, hogy szárnyaljon ez elme.
Lehetne ez szakma, de nem jutottam előre,
Inkább lenéznek és leírnak elsőre.
Bár lehet igazuk van és hagynom kéne,
Elhallgatni örökre és elmenni a fenébe.
Ism:
Lehetne ez szakma, de nem jutottam előre,
Inkább lenéznek és leírnak elsőre.
Bár lehet igazuk van és hagynom kéne,
Elhallgatni örökre és elmenni a fenébe.
De én nem adom fel, küzdök magamért,
Magányos harc, de más nem állhat ki a szavamért.
Néha magam mögött hagynám az életet,
Egy új dimenzióban keresnék egy kísértetet.
Talán magam is inkább azzá válnék,
És nem akadnék fel mindenben, tovább haladnék.
Szeretek én élni, de gyakran elég nehéz,
Mert a szerencse mellettem inkább csak elnéz.
Elnéző lennék én is, ha néha segítene,
A porból egy kicsit talán feljebb emelne.
Keresek én mindent, de semmit sem találok,
De én az életben a rapből inhalálok.
Erőt merítek én mindenből amiből tudok,
Bár magamon és magamban jó pár heget hordok.
De bízok a jövőben és inkább talpon maradok.
De ne kóstolj be mert hirtelen harapok.
Se engem, se azt akit én szeretek,
Mert ha eldurran az agyam nem maradnak keretek.
Mert van család, barátok és barátnő,
Értük létezem, bár másnak ez már nem menő.
Ism:
De bízok a jövőben és inkább talpon maradok.
De ne kóstolj be mert hirtelen harapok.
Se engem, se azt akit én szeretek,
Mert ha eldurran az agyam nem maradnak keretek.
Mert van család, barátok és barátnő,
Értük létezem, bár másnak ez már nem menő.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
