|
|
|
[refrén]
Ki az aki vígasztal? Nézd meg,Ő is küzd millió bajjal!
De segíteni magán sem bír,foglalkozz inkább magaddal!
Ki az aki vígasztal? Nézd meg,Ő is tele van gonddal!
De segíteni magán sem bír,foglalkozz inkább a saját dolgoddal!
Ki az aki vígasztal? Nézd meg foglalkozz inkább magaddal!
[1]
Yo
Annyi minden történik nap mint nap
Rossz és a jó kéz a kézben járnak körbe körbe
minket,jöjjön csak minden minek jönnie kell!
Állok elébe!történjen meg minden,
aminek meg kell történnie
ÉLEK
Mikor jól,kevésbe őrzöm
nyugalmam békéjét.
Szertefoszló álmaim árnyait keresem.
Gyötört már kín feleslegesen,
nem hull könny már,
ha úgy érzem nincs tovább,
Felnőttem!
Mihaszna könnycsepp,mi nem hagy,csak elvesz
vágyakból illúziót
Abból meg köd lesz!
Hát menj csak tovább ha már eddig kibírtad,
hogy a kutyák, soha nem sírnak!!
[refrén]
[2]
Ez itt az én placcom,
már rágós a húsom
pár szar dolog mögöttem,
de ettől jobban bírom
a sorokat írom,
az érzéseim letiltom,
valaki forgolódik engem az álom elnyom!
Sziklák a szívemen világok a hátamon,
Nekem csak a tisztelet,
nem ismer a szánalom!
Ez a kutyák utcája
itt az utcák kutyája
Én kiköpöm a mérget,mert van aki bekajálja
Eret nem vágok,én nem fordulok vissza
Nem adom fel nem vagyok az a korcs fajta,
Ez a kutyák utcája
itt az utcák kutyája
nyújtom a jobbom nem hagylak a porban!
Eret nem vágok, én nem fordulok vissza
Nem adom fel,mindig úgy lett ahogy megmondtam!
Eret nem vágok, én nem fordulok vissza
Mert a kutyák soha nem sírnak!
[refrén]
[3]
Néha úgy érzem,ha könnyeznék jobb lenne itt bent!
Ha csak egy cseppet megengedhetnék én beletennék mindent
de egy azony(?) könnycseppel több sebet fel tépnék
Míg el nem nyerem ezzel a lelki békét.
(Ez van) Lelkem nem feszíti el nem sírt könnyek
rég,melyek nem fogynak csak egyre inkább gyűlnek
még néha azt érzem,hogy, egyesével majd szét tép
ettől lett a flegma a dobszívembe karcolt kép
Még nem hagyhatom veszni
a reakcióm......életre edzi (?????)
a fájdalom az arcomon olykor szívemnek szelete
de a sírásnak nincs ezt az életet kitöltő szerepe.
Inkább harcolok ellene itt bent
a szívem helyett sokszor eszemmel teszek meg mindent
majd tollaim egyszer úgyis mindent kiírnak
de a kutyák soha nem sírnak!!
[refrén]
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
