|
|
|
| Előadó: | MC Soon |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén: 2X:
Még szeretlek,nélküled nem tudok élni,
A karodba bújva csókodat kérni.
Örökkön-örökké csak veled lenni,
A szabad utat járni,és bármit meg tenni.
Le hullott egy könnycsepp,a porba és sírva,
Gondoltam rád és arra aki bírja.
Nélküled nem megy próbáltam ezerszer,
Nélküled nem megy próbáltam nem egyszer.
Én lehoznám neked,a legfényesebb csillagot,
Csak azt kérem szeress,és valakiben bízhatok,
Hogyha boldog vagyok akkor,ha hozzám bújsz kedvesem,
Én örökre szeretlek,kérlek hidd el nekem.
A szíved, a szívem.
A lelked, a lelkem.
Soha ne keljen reggel nélküled kelnem,
Nem változhat már, az álmom te maradsz.
Te voltál a vágy, de csak egy emlék maradsz.
Tombolt a vihar,akkor is látom a napot,
Elő bújt a szivárvány,és én fogtam egy lapot,
Ráírtam a nevünket,elejtettem egy útra,
Hogy együtt távozzunk a világon túlra.
Refrén. 2X
Számomra csak te, és nem létezik más,
Számodra csak én, és nem létezik más.
Ez így lenne kerek, de miért mondasz nemet ?!
Bármit meg teszek, előtted hajtok fejet.
De egy tó partján állok a víz tükrével szemben,
Ahol egykor még ketten jártunk kéz a kézben.
És boldog voltam nem számított senki,
Tökéletes pillanat nem zavar semmi.
Emlékszem, az első szóra,
Emlékszem, hogy az a pár óra,
Elrepült felettünk,az idő úgy gyorsan,
A lélegzet megállt, ha veled voltam.
De éreztem melletted, jó úton járok,
Tudtam hogy szeretsz, és nincs már több árok,
Nincs már több akadály,ha kezemet fogod,
De nem hittem volna,hogy a szívem el lopod.
Refrén. 2X
Az eszem segítene, de a szívem diktál,
Én mindig ott voltam,ha bármikor hívtál.
Te számíthattál rám,én mit kaptam cserébe,
Örökös fájdalmat, kínokat megélve.
Eldobnám az érzést,de ragaszkodik hozzám,
Én tüzelve öleltelek,de te kihűlt voltál,
Csodáltalak mindig,életem értelme,
Együtt dobban e két szív együtt él e értelme,
A szemem,szívem, tükrében lángol
A szerelmem irántad,olyan mint a mámor.
Hiányzol, tudod lehetek bárhol,
Nem felejtelek,bennem élsz, mától.
Refrén 3X
Egyre többet tudhatunk meg a bohóc maszk mögül kikacsintó srácról, aki egy évvel ezelőtt debütált Morionesként és akire rekordidőn belül óriási figyelem szegeződött.
Miközben az előadó Manuellel közös, toplistás featje, a „Voodoo Baba” továbbra is pörög, addig is egy új, igazán személyes szólófelvétellel jelentkezik. Az „ALVAJÁR” egy uptempo, pop-latin-deep house dalnosztalgia, amelyben a gyerekkor keveredik a keserédes jelen vívódásaival, miértjeivel.
„Az ALVAJÁR-t nagymamámmal való kapcsolatom ihlette nagyrészt, a jelenem küzdelmei pedig kiegészítették”
– mondja Bakos Kristóf, azaz Moriones, aki múlt héten ünnepelte első albumának, a ’Tébolyda’ egyben karrierjének is csekély egyéves jubileumát. Az akkor még csak zenéjéről és TikTokról ismert fura hajú fiú azóta három önálló, teltházas koncertet adott Budapesten, legutóbbit éppen a közel 1300 férőhelyes Akvárium Klub Nagyhalljában. Ekkor a bohóc a színpadon meghalt, és ezzel egy új érát indított el, kilátásba helyezve egy új lemez érkezését.
Az „ALVAJÁR” is egy mozaikrész, amelyről a dalszerző bővebben így mesélt
„Unokatestvéremmel forgattuk a videóklipet. Mindenképp egy olyan helyet szerettem volna a szám nosztalgikus kedvessége miatt, ahol gyerekkorom nagy részét töltöttem, és a klipben feltűnő hintaágy az volt. Sokszor átmentem és beszélgettünk mamával, és ekkor a nap mindig odasütött. A kontraszt az csak hozzáadódott a történethez, hiszen a bohóc meghalt, de az albummal minden tiszta lesz. Nagyon durva, mert a klip elején a kisfiú én vagyok, ahogy nézi a jelenem. Azt a részletet unokatesóm egy egyetemi projektjéből vettük ki, ami ráadásul egy 14 éves felvétel, hiszen 2010-ben forgott és valahol megtalálta. Eszméletlen sorsszerűen történik ismét minden és mondhatjuk, hogy minden egyszerű volt, hiszen hazamentünk.”
Az „ALVAJÁR” egyfajta életigenlő figyelmeztetés is, hogy a jelen zsúfoltságában, ha a múltat elfelejtjük és nem tudjuk értékelni a pillanatot, azt később meg fogjuk bánni.
