|
|
|
| Előadó: | Sub Bass Monster |
|---|---|
| Album: | Félre az útból |
| Megjelenés: | 1999 |
| Hossz: | 4:19 |
| Szövegírók: |
Sub Bass Monster (Máté Szabolcs) Deseő Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
RAPfrén:
Ébredj csak én, még álmodom
Mondd kit zavar, ha saját magam átdobom.
Ébredj csak én, még álmodom
Hiszen az életem az álmaimra áldozom.
RAP1:
Ha valaki furcsa azt a közösség vagy megveti,
Vagy díszpompába öltöztetve szupersztárként tiszteli.
Na nekem az első jött be, de ne hogy azt hidd, hogy bánom,
Hiszen az óta tart, itt belül egy gyönyörű szép álom.
Mit tud tenni az ember, akkor hogy ha más,
Magyarázkodsz, de kinek szól a vallomás.
Egy kapaszkodó kell, elég egy aprócska ág,
És akkor ezt jelentette nekem az álomvilág.
Az életet, a reményt, a jövőt és a fényt,
Na meg az ideális világot, a kész tökélyt.
Egy falat húztam fel, amin át senki se látott,
Titokban építgettem egy új világot.
Voltam ott minden, gumilábú „Break Dancer”,
Ügyes kezű DJ, pörgős nyelvű Rapper.
Ábrándoztam arról, hogy ezt valóra váltom.
De ráébredtem arra, hogy ez nem csak álom.
RAPfrén:
Ébredj csak én, még álmodom
Mondd kit zavar, ha saját magam átdobom.
Ébredj csak én, még álmodom
Hiszen az életem az álmaimra áldozom.
Ébredj csak én, még álmodom
Mondd kit zavar, ha saját magam átdobom.
Ébredj csak én, még álmodom
Hiszen az álmokat az életembe áthozom.
RAP2:
Megmaradt az álom és megmaradt a fal,
De mivel megvalósult pár dolog így nem zavar.
Sőt az álmokon kívül jól jön egy bűvös lepel,
Ami ha kell, kellemetlen dolgokat lep el.
Rossz szem többet lát, így hiába is kúszok,
Keveset tudsz rólam, de nekem ez is lehet túl sok
Hát hallgasd, mit lep le a bűvös lepel,
Amitől van, ki megvet engem, s amitől lesz, ki ünnepel
Haver egy szörny vagyok, a gondok fakírja,
Aki a bánatot leírja, így aztán kibaszottul bírja.
Sírna, de fél, nem tudni gyenge vagy penge,
Mindig vigyorog haver hát ez az ő leple.
Egy lepke, talán, vagy ép egy déli báb,
Aki a képzelet szárnyán repül a csúcs felé tovább.
Egy MC, akinek nem csupán a szája jár,
De csak a „dumás bratyó” vagyok, s nem egy Hip Hop sztár.
RAPfrén:
Ébredj csak én, még álmodom
Mondd kit zavar, ha saját magam átdobom.
Ébredj csak én, még álmodom
Hiszen az életem az álmaimra áldozom.
Ébredj csak én, még álmodom
Mondd kit zavar, ha saját magam átdobom.
Ébredj csak én, még álmodom
Hiszen az álmokat az életembe áthozom.
RAP3:
Szinte minden egyes embernél van visszatérő álom,
De nekem négy van és ebből többé már nem titok három.
Az álom lehet jó, vagy pusztító, mint egy vírus,
A negyedik nálam nem más, mint a Hip Hop Stílus.
Hiszen az életem, e nélkül nem élhetem,
És nem csak én vagyok, aki e nélkül élni képtelen.
Végtelen életterem, épp ezért féktelen éltetem,
Végzetem esetén fényként lélekben él velem.
Huh, és mégis kínoz a bú,
Mert hát a magyar Hip Hop ipar csúnyán egyhangú
És ami a legbántóbb, hogy ez nem pont a bandák hibája,
Hiába haladnak közülük sokan jó irányba.
Valami van itt, de nem így ismerem az igazit,
Hát akkor ki lesz az a valaki, aki ezen igazít?
Nem, nem, nem tudom, de ezt a valakit nagyon várom.
Hiszen nem örülnék, ha rosszul végződne ez az álmom.
RAPfrén:
Ébredj csak én, még álmodom
Mondd kit zavar, ha saját magam átdobom.
Ébredj csak én, még álmodom
Hiszen az életem az álmaimra áldozom.
Ébredj csak én, még álmodom
Mondd kit zavar, ha saját magam átdobom.
Ébredj csak én, még álmodom
Hiszen az álmokat az életembe áthozom.
Ébredj csak én, még álmodom
Mondd kit zavar, ha saját magam átdobom.
Ébredj csak én, még álmodom
Hiszen az életem az álmaimra áldozom.
Ébredj csak én, még álmodom
Mondd kit zavar, ha saját magam átdobom.
Ébredj csak én, még álmodom
Hiszen az álmokat az életembe áthozom.
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
