|
|
|
| Előadó: | Máté Péter |
|---|---|
| Album: | Mondd, miért szeretsz te mást |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | 2:56 |
| Szövegírók: |
Csom Attila |
|
Máté Péter |
|
| Kiadó: | Music & More Hungary |
| Stílus: | pop, pop rock |
| Címkék: | Keressük! |
Élt egyszer rég a dzsungel ölén
egy lusta kis elefánt.
Rivaldafény volt az álma rég,
dolgozni minek hát.
Elindult ő, a városba ért,
s egy boltban jó zene szólt.
A lába már a táncra vár,
sok ember felsikolt.
De ő csak táncol, táncol, táncol,
cserép hullt szerte szét.
Minden lépés ezreket ér,
nagyon szilaj legény.
Összetört mind, a szép porcelán,
s a tulaj gyorsan telefonált.
Elvitték már és kattan a zár,
szegény kis elefánt.
És ő csak táncol, táncol, táncol,
cserép hullt szerte szét.
Minden lépés ezreket ér,
nagyon szilaj legény.
Múlt az idő s oly szomorú
a szegény kis elefánt.
Rács mögött áll és belátta tán,
soha táncos nem lesz már.
Rács mögött áll és belátta tán,
soha táncos nem lesz már.
Soha táncos nem lesz már,
ő táncos nem lesz már.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
