Előadó:	Akkezdet Phiai
Album:	Kottazűr
Megjelenés:	2010
Hossz:	Keressük!
Szövegírók:	Süveg Márk (Saiid) Závada Péter (Újonc)
Zeneszerzők:	Keressük a zeneszerzőt!
Kiadó:	DDK Records
Stílus:	Keressük!
Címkék:	Keressük!

Lets Bagó

(Ref)
Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.
Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.
Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.
Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.

(Újonc)
Ha a családom csonka és ez kiábrándít,
beállok csontra, mint az Árpád-híd.
Az asztalon csak Multiból van tíz stóc,
hidd el, nem csak buliból vagyok anti-szoc.
Úgy táncolnak körbe a Munkás lightok,
mint transzba esett, mezítlábas munkáslányok.
Ha beindul a bláz, a Kossuth-om topless,
azt hittem filterből a kevesebb több lesz.
Felgyulladt sípok, papírorgona, (igen),
kénsárga foltok az ujjamon.
Rágyújtok egy full doboz Marlboro-ra,
és magam halálba zongorázgatom.
A Dob utcán csikkek, lassan úgy látom,
a Hold is csak egy filter egy Moon lights-on.
Egy szál - tíz slukk, ez már antropo-színvonal,
szívjunk el egy kartonnal autóporszívóval.
Az hátrány, ha már a kátrány támasz,
minden madár márkát választ.

Bébi, a tüdődre ráment a szén-monox",
lesz neked is fénykorod: fél óra mélytorok.
Most meg föl-le lifteznek a bélbolyhok,
Mint a hotelfelvonókkal a bellboyok.
Ez globalista folk-rap, gyere konyakot inn(i),
Ölelj át, folyts meg, mint a nikotin.
Csókolj, mint egy dekket, nem számít a cianid,
Szülj nekem ikreket, tripla sziámit.
Annyi kezénél összenőtt kiscsávót prezentálsz,
mint az oviba papírból kivágott gyermeklánc.
Három gyerekben legalább hat szív van,
a középső is hadd szívja, legalább passzívan.
Az hátrány, ha már a kátrány támasz,
minden madár márkát választ.

Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.
Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.
Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.
Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.

(Saiid)
Álomba ébredek, szorítom, tehát szeretem a szűrőm,
másikkal kaparom a zárjegyet,
üres doboz, nézem nálad mi van, lehet hogy rámegyek…
De begyulladt, a szűrőm töve, ködös-bűzös közeg,
összeszívom a kormot, ha már nincsen szöveg,
és visszafújom a dohányszondába,
aszonták: ha elhiszem, olyan, mint a szantálfa,
nő a papír égve épül fel, mi faszt kezdjek megint evvel a tré füsttel?!
jobb híján begyűjtöm megint a szobából,
sárgult ujjak közé fújja a tüdőm magától.
Ha látnád a kamutálat, lehet behányná’,
ahogy a hamu visszaépül a cigim végén dohánnyá.
Égül a koporsószeg, amíg szívom: szó-szeg,
megnémít a rákos-tolós korom-sorsjegy.
Most is fújok, így építem a magasat,
emelem a gyújtót, lánggal leveszem a parazsat,
szűz szálat teszek lánggal a dobozba,
egy híján húsz híján van a pakkom, okosba.
Királydekkeket szedek össze, ducikat,
és sorba fújom füsttel fel a blázos lufikat.
Meg aztán akkor ér csalánozó csodálat,
mikor felszívom a földről a dohány ízű csulámat.
Jajj, de szépen cseng, a tűdő sípol,
kell rá kegyelet, a Rák-egylettől jöttem,
a rák egye a beledet, ha te is szívol,
mint én ezt a szemetet…
Uccsó szál is megvan, fordítom az elsőt.
A tűdőm? Tudom, felnőtt: mindentudó embólia,
körülnézek, kajak nem látok füstfelhőt,
a mini koporsóra is felkerül a fólia,
a boltosnak mondom, hogy: most visszaadni jó,
elé dobom, és máris van nálam 6 kiló!
...ja, elköltöm gumicukorra.

Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.
Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.
Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.
Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.