|
|
|
| Előadó: | mEkz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Minden nap egy perc egy újabb látomás.
Mire azt hittem, örök, de csupán egy állomás..
.. Az életemből. Fejezet a könyvből..
Amit érzek, érzed. Megismersz egy könnyből.
Nem egy szimpla szerep ami legördült az arcomon.
Nem egy filmet csinálnék az elveszett harcomról.
Inkább irok. Legyen másé már az érdem.
Nem a csillogásért küzdök. Nem kell nekem érem.
Elérem ha kell. Nem állít meg semmi sem.
Ezt mesélték a vének, ha küzdesz. Én elhiszem.
Hiszek még a szavakban, hogy megváltják a világot.
Van még sansz az életre, még ha el is hibázod.
Kell mindig az új. Ami színt visz mindenapba.
Legyél mindig őszinte mert nem számít ki hallja.
Aki szeret az elfogad. Aki nem vessen magára.
Elüldöz majd mindenkit. Nem lesz már csak magánya.
(2x) Refrén:
Elindultam.. Már az utca végén járok.
Úgy mint a mesékben, szerencsét próbálok.
Vándor utam célt ér, és enyém lesz a királyság.
Ez lett az én mesém. Nem a három kívánság.
Halmozom a múltamat örömökkel, bánattal,
És tudom, hogy én sem, mert senki sem ártatlan.
Mindig más kell. Mert a tökéletes nem jó.
Nekem elég most a kevés, addig felvidít a Hey-ho!
Várok egy vonatra, csak nem tudom, hogy hova visz,
De nem is ez a lényeg, csak Vele legyek holtomig.
Kell még. Kell az a lány!
Akiért a szívem mindig haza talál.
Közhelyesnek tűnik, néhol pedig átlátszó.
Az én mesémben nem fél már senki sem gátlástól.
Kicsit más. Ez a valóságtól távoli.
De miért is ne lehetne, ha minden ember álmodik?!
Valaki szépet, valaki meg még szebbet.
De ott is van egy harcos, aki a szörnyeivel néz szembe.
Talán én. Talán te, avagy bárki.
Itt küzdeni kell, és semmiképp se szállj ki!
(2x) Refrén:
Elindultam.. Már az utca végén járok.
Úgy mint a mesékben, szerencsét próbálok.
Vándor utam célt ér, és enyém lesz a királyság.
Ez lett az én mesém. Nem a három kívánság.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
