|
|
|
| Előadó: | Pedro Sierra |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pedro Sierra |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse1:
Egyszer volt, hol nem volt, de ez is elmúlt
pár kép mi bennem él, de most eltemet a múlt
homokvárat építettem, mint a lelkes kisgyerek
nem tudtam akkor még, hogy a vége más lehet
cifra palotám, elfújta a hűs nyári szél
már csak emléke, ami még mindig bennem él
katonáim meghaltak, szívemnek darabjai
homok takarja őket, ők is a múlt rabjai
most egyedül ülök, hideg van és félek
hogy elfutnak mellettem, a magányos évek
elhittem hogy valaki, őszintén szeretett
álom volt, talán soha nem is létezett
Még Visszahúznak a szép emlékek
szívem megszakad, ha a múltba nézek
de menni kell, a múlt már nem jön vissza
új élet és új szerelem, mi a rég' könnyeit issza
Ref.:
A levél is egyszer, elszakad a fától,
a tavasz is egyre, távolodik a nyártól
az én szívem is, már más irányba halad
de egy része talán, mindig a tied marad...
Verse2:
Soha nem felejtek, mindig bennem maradsz
emlékszem mikor ígérted, soha el nem hagysz
nem hazudtál, de én nem így gondoltam
én is csak naív kisgyerek voltam
érzem hogy más vár, de nem merek lépni
tudnék-e mással, és az emlékeddel élni
de már nem számít, az ami kínoz
a nyári szél, most új életet hoz
elmúlik minden, halványodik az emlék
nem akarok maradni, én már tovább mennék
szeretlek? igen... lehet hogy így van
de összerakom szívem, sötét szobámban
darabokban volt, de ismét összeraktam
látlak magam előtt, egy darab még le pattan
de valaki mástól, most új ragasztót kaptam
már nem neked akarom súgni hogy szeretlek...
(Halkan ahogy szoktam...)
Verse3:
Tudom hogy mondtam, mindig megvédelek
és ez így is marad, soha el nem felejtelek
igazi kincs volt, amit tőled kaptam
kis időre csak, de a szíved elloptam
Több volt ez nekem, több mint bármi
megtanultam újra, törött szárnnyal szállni
utolsó könnyem érted, az arcomról letörlöm
és halkan annyit mondok: köszönöm
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
