|
|
|
| Előadó: | (BSW) BeerSeeWalk |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ferenczei 'Gaben' Gábor Sziklai 'Mettyú' Mátyás Ferenczei Gábor Gyula Sziklai Mátyás |
|
Sziklai 'Mettyú' Mátyás |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip-Hop/Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Gaben
Szakad a hó, a léptek ropognak a járdán
sírnak a családok velük sírnak az árvák
csillogó kirakat tükrébe' könnyes gyerek szemek
az anyja rángatja, minden nap egyre kegyetlenebb
mintha magadat látnád benne, eltelt pár év
a gyertyát fogod a viasz kezedre rá ég
karácsony fekete fa alatt maradt ígéretek
van aki tényleg boldog tesó, én csak színészkedek
mint az alkesz télapó lent a közértbe
felestől vigyorog a fiad ül az ölébe
remények szállnak fel az égbe nem pár rénszarvas
az élet arra tanít ne nézz senkit légy aljas!
hazug mosolyok, asztalnál körbe rokonok
fogynak minden évbe' mint pultról a mogyoró
ugyanaz minden egyszer kiégnek az égő sorok
hullanak a díszek és a föld újra a pénztől forog
Refrén:
Christmas
Black Christmas x 3
Meklód:
Süvít a szél...szúrja a szívem
érzem az álmokat viszi, messzire fújja a hitem
a Kossuth téren siklik hallom mikor visszakacag
hogy szökik a reménnyel az ajtón át mi nyitva marad
karácsony nem szeretet ez biznisz ez üzlet lett
csalódott gyerekek tekintetével küzdesz meg
fák alatt feszültség mert a srácaid nem bírnak
együtt létezni a részeg faterral úgy hogy nem szívnak
üres boltok, polcok, lelkek kirámolva
nincs ünnep anélkül hogy a szar szívedbe szivárogna
baszok a világodra, bennem van a harag
mer rám fagytak a telek és má' nem olvasztja fel a nap
karácsony a kislány, kezébe elégtek a gyufák
kiharapják a lényeget belőled úgy mint a kutyák
testvér...
itt mindenki annyi amennyi kesst ér
*Refrén*
Black Christmas x 4
Meklód:
A fáradt arcokat fáradt kezek betemetik
esik a hó a hidegek a szeretetet belepik
mit számít ha gengszter, mit számít az ha veréb vagy
mit számít az ki a faszom vagy mikor a szar beléd fagy
kit érdekelsz te gyerek? kit érdekel a gyereked?
kit érdekel a rohanásba ha a szíved bereped?!
testvér...
itt mindenki annyi amennyi kesst ér
Gaben:
Üresen hagyott gyerek csizmák kint az ablakban
szerinted amit érdemel mindenki azt kapja?
nincs lóvé nincs ünnep, nincs ünnep nincs üzlet
a boltok csábítanak be de inkább kint ülsz le
át jár a hideg és a csontodig behatol
elalszol érzed ahogy éjjel belep a hó
minden csendes lett minden békés
elhalkul minden, minden lépés...
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
