|
|
|
| Előadó: | Máté Péter |
|---|---|
| Album: | Magány és együttlét |
| Megjelenés: | 1978 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
S. Nagy István |
|
Máté Péter |
|
| Kiadó: | Hungaroton-Pepita |
| Stílus: | sláger, pop |
| Címkék: | Keressük! |
Elindul az egyik az úton,
tűnődve a múló napokon,
tétován, oly tétován.
Nem is tudhatja még,
mi vár titokban reá,
csak lépked, a percek nyomán.
Közeleg a másik valahol,
ruháján még nem ült meg a por,
tiszta még, oly tiszta még.
És a nagylelkű sors,
végül most is közbelép,
s két ember magánya véget ér.
Összeér most két út, ismeretlenül.
Egybeforr két érzés
valahol, ott mélyen legbelül.
Összeér most két kéz új nap hajnalán.
S érzik mind a ketten,
az együttlét, a legszebb szó talán.
Ha az egyik egyszer bajba jut,
majd a másik segíteni tud.
Egyek ők, már egyek ők.
És egy rossz nap után,
mosolyogva állnak ők
majd egymás, csak egymás előtt.
Összeér most két út, ismeretlenül,
Egybeforr két érzés
valahol, ott mélyen legbelül.
Összeér most két kéz, annyi út után,
és érzik, hogy milyen szép,
igen, érzik, hogy milyen szép,
mindig érzik, hogy milyen szép
az együttlét.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
