Refrén: (2x)
Halld a zenét, amit visz,
Szállít az emberi sóhaj
Sírással, nevetéssel
Telített ez a zaj
FMaN:
Mikor már sehol sem érzed az otthont, csak a stúdióban
Tuti jól van, megszállottság, előre szóltam
Figyelmeztettem magamat, lakat alatt minden akarat és vágy
Az elmém csak muzsikálásra állt rá
Befogta, mint a kátrány és, hogy ez zsír vagy hátrány
Majd kiderül, a megoldás ott van az ember hátán
Utazunk az álmok vitorláján, vagy a szárnyán
Ez van most az FMaN Tibor száján
Refrén:
Halld a zenét, amit visz,
Szállít az emberi sóhaj
Sírással, nevetéssel
Telített ez a zaj
Smile of Hell:
Én a levelemet írom, mert gondolok most rád
Mikor nem érint a kezed, mikor nem csókol a szád
Mikor szürke a világ és csak te vagy benne színes
Mikor a fülembe súgsz dolgokat, hogy velem mindent elhitess
Távoldonak a percek, csak emlékekben élsz tovább
Már nem érzem a bőrömön, a bőröd illatát
Ajkaid halk szavát a kép mi lánggal égett
Ez itt ért most véget, mégsem felejtlek el téged
Ha neked ez így könnyebb, fuss örökre menekülj
De te leszel a végén, az aki itt marad majd egyedül
Csak magadat vered át, rúgd fel mi köztünk volt könnyen
De én nem tudok már sírni érted mert nincsen többé könnyem
Refrén:
Halld a zenét, amit visz,
Szállít az emberi sóhaj
Sírással, nevetéssel
Telített ez a zaj
Filo:
Ez bennem szabad akarat, hogy eldugom a szavakat
El oda hova tűnnek el a nagy ködben a szamarak
Tudod a szürkék, belém ezt az éjszakák szülték
Ahol némán állnak kört az öreg telefon fülkék
Ahogy nem alszanak ők sem, én sem, ahogy te sem
Mert a fejemben a hangoknak, nem igaz a fele sem
Látod én így születtem MC-nek, az agyamban egy stroke-kal
Hogy úgy látom a világoat, ahogy te látod csak szmoggal
Szóval ülj le ide mellém nézd ahogyan elfolynak az évszakok
Ne higgyünk a tükörnek, ha azt mondja, hogy én szép vagyok
Mert szét vagyok, elfogyok, de így is talán több mintha
Kiszállnék végleg, de nem áll meg a körhinta
Refrén:
Halld a zenét, amit visz,
Szállít az emberi sóhaj
Sírással, nevetéssel
Telített ez a zaj
Smile of Hell:
Elkárhoztam, s lassan kihunyok én is
Mint a fekete lángok a szívemben
Csak egy kép, mit hagytál
Mit összetörtél, s mégis ott látlak mindenben
Mi velem maradt, csak egy magányos perc
Egyedül itt a hidegben
Te elvettél mindent, s kitépted a lelkem
Itt maradtam hitetlen
Refrén: (2x)
Halld a zenét, amit visz,
Szállít az emberi sóhaj
Sírással, nevetéssel
Telített ez a zaj
Az MBH Bank Gourmet Fesztivál zárónapján a kulináris kalandozások és a színházi műfaj improvizatív elemei elegyednek a közönség előtt formálódó gasztro-kulturális élménnyé. A Flódni című előadás „alapanyagait” két összetevő adja: egyrészt Stahl Judit gasztronómiai szakértelme, másrészt neves színészek improvizációs talentuma, a produktum pedig egyedi és megismételhetetlen.
Amit láthatunk, az egy „improvizációs gasztroszínház, sok röhögéssel, alapvetően édes ízben, és némi savanykás zamattal” – meséli Stahl Judit, a Flódni előadás megálmodója. A recept pofonegyszerű: elegyítik a színházi rögtönzést, a gasztronómia kultúrtitkait és a hajdani zsidó Budapest történetét. Aztán az improvizációs műfaj négy kiváló színésze tálalja a nézőknek Stahl Judit főztjét. „Pont olyan sül ki belőle, mint egy finom flódni” – meséli Stahl. Az előadást – melynek szituációs ötleteiben jelentős szerepet vállalt Stahl Judit lánya, Stahl-Bohus Hanna is - egy kiváló színészgárda viszi színpadra, így az MBH Bank Gourmet Fesztivál programhelyszínén az improvizációs színjátszás kiválóságai, Jordán Adél, Stefanovics Angéla, Kálloy Molnár Péter és Szabó Győző lépnek majd színre.
Fotó: Gourmet Fesztivál