|
|
|
Néha szeretném azt, hogy csak egyedül legyek
A természetbe, hol körülvesznek a magas hegyek
Ahol nincsenek nagy terek, és nincsenek nagy utcák
Meg nem kell körül nézned, ha esetleg az úton futsz át
Az erdő halk moraja, patak csobogása
Ami a város nagy hangját mélyen maga alá ássa
Színvarázsa, ami lenyűgöz minden földi halandót
Még azt is, ki szerint senki sem hagyhat maradandót
Szeretnék a korral haladni, elismerést aratni
A legeslegtöbbet adni és nem csak lemaradni
A legjobb szavakat kapni, másokra is hatni
Hogy az utókornak példát tudjak hagyni
Félek, de nagyon, hogy az élet nevű vagyon
Kihasználatlan marad, és ezáltal agyon csapom
Mert nem lesz rajta haszon, amit tapasztalatban mérnek
A legnagyobb kincse ennek az érdekbarát létnek
Refrén:
Vétel Föld.Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Szétesett minden. Nem találom a helyem
Itt hagyok egy levelet alá írom majd a nevem.
Vétel Föld.Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Majd szépen, halkan, csendben innen szavalok
Ha egyszer talpra állok akkor csakis itt akarok
Romokban a tervek, hogy mi lesz meg mi volt
A rádióban egy szám felidézi a gyerekkort
De szerettem, családdal nevettünk nagyon sokat
Persze nem vettük észre, hogy, ki mikor szopat
Amikor csillogtak a szemek, a nevek, a játék
Jó szándék, ajándék csak ez létezett
Ma már a durva, kétezres évek,
Virtuális szerelem, hús helyére a gépek.
Amikor tudod, hogy ezt kapod
Ezt látod még sem szólsz,
Azt hiszed így van jól
Meg hogy ez nem torz,
Többek nevetnek rajtad, nem inkább veled,
Akaratlanul bemocskolódik a kezed.
Semmi tekerés, tű kössz.. nem kérek
Csak egy-két dolgot, amitől jobbak az évek
Szeretnék valakit, akivel csak ketten minden ellen
Szeretném, ha úgy lenne minden ahogy a tervem
Szeretném, ha nem lennének feszültek a napok
Szeretném azt mondani: Én még ugyanaz vagyok
Szeretnék rajtad egy mosolyt, ami nem csak álca
Szeretnék egy rádiót, ami ugyan azt a dalt játssza
Refrén:
Vétel Föld. Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Majd szépen, halkan, csendben innen szavalok
Ha egyszer talpra állok akkor csakis itt akarok
Vétel Föld. Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Majd szépen, halkan, csendben innen szavalok
Ha egyszer talpra állok akkor csakis itt akarok
Na szagoljunk a zacskóba a kép máris torzul
Igyunk még egy kortyot, attól minden jobbra fordul
Rám mordul a világ, mert nem mondom rá hogy szép
Kérdezem csak magam, mégis mit is szeretnék?
Szeretnék boldog éveket, meg diplomából pár százat
Szeretnék annyi pénzt, hogy kitömhessem a tárcámat
Szép karriert, szép nőt, aztán egy-két feleséget
Hogy gazdag üzletemberként a 4 gyerekemmel éljek
Egy dombon, a város szélén ahol a panoráma csodás
Nézni hogy lesz a lányomból elsős kisiskolás
Fehér kerítést a házam köré meg egy bernáthegyi kutyát
Amivel játszanak a kölkök, ha a medencét megunták
A fiam focimeccsén büszkén integetni,
Magamban azt gondolva, hogy megérte felnevelni
Aztán meghalni csendesen ötven akárhány évesen
A feleségem hallgatva, hogy ne menj el még édesem
De, nincs mér maradnom,amit szerettem megtettem
Mindig jóra törekedtem de hát így is megöregedtem
A végrendeletemben milliókat hagynék hátra
Hát így szeretnék átmenni a másik világba
Refrén:
Vétel Föld. Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Majd szépen, halkan, csendben innen szavalok
Ha egyszer talpra állok akkor csakis itt akarok
Vétel Föld. Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Majd szépen, halkan, csendben innen szavalok
Ha egyszer talpra állok akkor csakis itt akarok
Vétel Föld. Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Szétesett minden.Nem találom a helyem
Itt hagyok egy levelet alá írom majd a nevem.
Vétel Föld. Én itt maradok a Marson
Nincsen semmi, ami visszatartson
Majd szépen, halkan, csendben innen szavalok
Ha egyszer talpra állok akkor csakis itt akarok
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
