|
|
|
| Előadó: | Rebecca musical |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi Michael Kunze |
|
Szilveszter Lévay |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |
(Manderley szolgálói):
Még, dörzsöld még, úgy lesz szép,
asztal, lépcső csillog minden
Pucc, politúr úgy ragyog,
mint az új, mert hazajön az úr.
Dobjuk fel, ahogy kell rakjuk rendbe Manderley-t.
Jön az úr meg az újabb Mrs. de Winter.
Már jó, hogy jött vártuk őt,
jobb, hogy gazdánk újból nősül.
Nos, így kell ezt,
féltünk, végleg özvegy lesz,
mégis most házhoz hoz,
lám egy újabb Mrs. de Wintert!
(Mrs. Danvers):
Én nem hinném, hogy hercegnő,
s e névre úgysem méltó ő,
mert számomra nincs Manderleyben
újabb Mrs. de Winter!
Bár drága teste föld alatt,
a szelleme az itt maradt,
s a Manderley-ház asszonya
nem más!
(Frank Crawley):
Úgy öt után jönnek meg,
hétkor tálalnunk is kéne...
(Mrs. Danvers):
Nyolckor lesz kész!
(Frank Crawley):
Hamarabb kell!
(Mrs. Danvers):
Még majd kapkodjak!
(Frank Crawley):
S az apartman?
(Robert):
Dísznövény, csillár kész
kandallóban ég a tűz!
(Manderley szolgálói):
Jön az újabb Mrs. de Winter!
Mondd, milyen lesz?
Közvetlen, vagy tán szörnyen felsőbbrendű?
Lát mindent majd,
vagy csak háttérből néz ránk?
Mindegy is, az már tény,
nekünk ő lesz Mrs. de Winter!
(Frith):
Itt vannak, jönnek, a portás most szólt,
a Cabrio felnyitva,
meg fognak ázni!
(Clarice):
Esőben érkezni az nem egy jó jel!
(Manderley szolgálói):
Látjuk már, itt jönnek, végig az ösvényen,
nincs fönn a tető és zuhog már szörnyen ...
(Mrs. Danvers):
Hova bambulsz?
Igyekezz! Sorakozó!
(Manderley szolgálói):
Hát, mit mondjunk,
mást vártunk,
ezt még nem gondoltuk volna.
Más kicsikét,
itt a róla képzelt kép.
Mit számít?
Most már itt ő az újabb Mrs. de Winter!
(közben) Csendes nagyon,
Csendes volt, épphogy szólt,
Félszeg még vagy szörnyen fáradt?
Biztos majd egy-kettő, megszokja.
Mit számít?
Most már itt lakik az újabb Mrs. De Winter!
(együtt):
Fogadjuk őt, tisztelnünk kell,
s mostantól szolgáljuk őt,
mert ő az új Mrs. de Winter!
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
