|
|
|
| Előadó: | Rebecca musical |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi Michael Kunze |
|
Szilveszter Lévay |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |
(Maxim de Winter):
Hamis életet élt
Aki látta csak őt
Mind tébolyultan
Térdepelt e báj előtt
Buja kegyeket várt szegény
Pont úgy mint én
A mosolya édes volt, álszerény
Minden férfi jól bedőlt,
Pont úgy mint én
Úgy hatott e jégmosoly
Hogy felcsapott a tűz
Ködökbe tűnt az arca tán
De most is rideg mosollyal űz
Hol jártunk már veled is
Oda vittem el őt
A hegy tetejére
Hogy nézzük Monte Carlo-t
S ott nyíltan mondta ki
Aljas alkut kínál
Legyen csak színház, lényege az
Példás hitvest játszom
Viszont nem kellesz Max
S mert féltem a botrányt
Hát tűrtem én ezt a förtelmes szégyent
Válást nem visel a Manderley-ház
És a családunk hírét
Mindenképp védenem kell
Persze tudta jól
S erre használta fel
Úgy kísért e jégmosoly
Hogy felcsapott a tűz
Ködökbe tűnt az arca már
De most is rideg mosollyal űz
És egy kis ideig még
Hozta a látszatot
És Manderley-t
Hogy rendbe rakta
Az nem vitás
Ez az alkotás
Ez dicsérje őt
Ez Rebecca!
Ám nem titkolta túl soká
Hogy a házibarát
Ővele tölti az éjeket itt
S ha szóltam rá
Csakis gúnyt kaptam én
Úgy bántott e jégmosoly
Az egyik szeretője a saját unokatestvére volt.
A neve Jack Favell.
(Én):
Ismerem Favellt.
Itt járt, amikor te Londonban voltál.
(Maxim):
Miért nem mondtad el nekem?
(Én):
Féltem, hogy ő is Rebeccára emlékeztet.
(Maxim):
Rebeccára emlékeztet?
Hiszen mindenről csak Rebecca jut eszembe!
Mikor Londonból megjött egyszer
Láttam felgyúlt a fény
Tudtam a csónakházban jár
Gondoltam ott van nála Favell,
Nem tűrhetem…
Ebből elég volt
Lejöttem ide a csónakházba
De idelenn Rebecca maga volt
Unottan ágyán elhevert
És a hamvveder már tele csikkel
Ott a padlón
És csak néz, néz, s gúnyol még…
Ez őrület,
Fogd már fel a házunk
Nem bordély!
Ne légy ocsmány!
Ha megkötsz egy alkut,
Azt ugyebár be is tartod?
Lassan feláll
Néz rám gőgösen
Aztán már röhög
„Mit szólsz,
Ha gyereket várok én,
Azt mondjuk majd, tőled van
S anyának jó leszek én
És rászáll majd Manderley
Rá bizony
És a példás kis nejed Max
Anyai példát mutat már
S apját játszod te majd,
Te szánalmas kis hős”
Úgy sértett e jégmosoly
És csak ő nézett így
Agyamba szállt a vér
Meglöktem én
Ő meg hanyatt zuhant
Nem mozdult, néma volt
Te jó ég!
A fejét ütötte be
És már halott volt!
De mosolygott még
Felkaptam esztelen én
S a csónakjába tettem
Elsüllyedt a mély vízen
Ahol végül most valaki rátalált
Így győzött le hát
Még a halálban is
Így győzött a jégmosoly
Mely éget mint a tűz
Akárhol járok, ott van mindenhol
És vádolva szól a jeges mosoly
A jeges mosoly még űz
A most megjelenő ötödik Elefánt nagylemez, a SEMMI az előző két albummal együtt alkot egy univerzumot, miközben zeneileg és szövegében is minden eddiginél jobban elrugaszkodik a zenekar “megszokott” világától. Az eklektikus, mégis átgondolt és szorosan összekapcsolódó tematikák mentén haladó anyag koncepciója egyszerre jól körülhatárolható és absztrakt - pont, ahogy a semmi.
Nemrégiben a Van Harag című zaklatott hangvételű dallal, és a hozzá készült felkavaró videoklippel vezette fel új nagylemezét az Elefánt. Ez azonban valóban egy ízelítő volt a most megjelenő, tizenegy dalos albumról, amin egyszerre jelennek meg a ‘90-es évek post-punk és stoner hatásai, a mélabús, andalító dallamok és a szintetizátor minden mennyiségben. Mindez valahogy mégis olyan formában, hogy a sokféleség egy kerek egészet alkot - ebben segítségükre volt producerük, Dexter.
A most megjelenő SEMMI névválasztása sem véletlen, kapcsolatban áll ugyanis a korábbi, Minden című lemezzel, illetve vannak olyan dalpárok - például a Kösz és a Bocs vagy a Nincs harag és a Van Harag -, amelyek témájukban alkotnak egy univerzumot, sőt, kiegészítik egymást.
Nem csak zeneileg, de dalszövegek tekintetében is változatos a SEMMI, ami olyan témákat feszeget, ami mindannyiunkat foglalkoztat, magunkban sokat merengünk rajta, de valahogy mégis nehezünkre esik beszélni róla.
“Kevésbe a hétköznapok, és sokkal inkább az egzisztenciális jellegű kérdésekkel foglalkozunk, annak filozófiai értelmében. Ilyen például a halál vagy a semmi - én szeretem körbejárni ezeket a témákat, és van ezzel kapcsolatban mondanivalóm is. Mi nem arról mesélünk, hogy mi történik velünk vagy körülöttünk, sokkal inkább arról, mi zajlik le a fejünkben.” - tette hozzá Szendrői.
A semmit ráadásul nem csak zeneileg és mondanivaló tekintetében boncolgatják, hanem Tihanyi Anna fotográfus segítségével vizuálisan is megjelenítik. A koncepcióról így mesél:
“Az alapvető választóvonal a termékeny, vagyis a pozitív semmi, és a mindent elpusztító semmi között alakult ki. Az alapötlet a szoba volt egy térben (van is a lemezen egy ilyen című dal), ebben próbáltam meg elhelyezni a zenekart, és köréjük különböző elemeket használni. Én általában amúgy is terekben gondolkodom, itt pedig szerettünk volna egy semmihez nem kapcsolódó, “lebegő”, az ürességet ellensúlyozó teret kialakítani. Egy közös alkotói pillanatot kerestünk, ahol a csendet, a káoszban lévő nyugalmat tudjuk kifejezni.”
Ezzel tehát egy új fejezet kezdődik az Elefánt életében, aminek első állomása június 7-én lesz a Budapest Parkban, ahol bemutatják a bemutathatatlant, vagyis a SEMMI-t, amelynek dalait itt hallhatja majd a közönség először élőben.
Elefánt - SEMMI: https://open.spotify.com/album/1Rchnvg8ARhvC8IX4Rq0Dn
