|
|
|
[refrén_2x]
Nem rémlik már, mert rég történt
Még egy pár alkalom és egy-két év
És nem hagyod abba, mert kell még
Profi leszel, meglátod pont mint én.
[Verse_1]
Mielőtt úgy érzed, hogy megosztod a világgal
Hogy milyen volt az első egy elbűvölő kislánnyal
Gondold át az egészet elejétől a végéig
Elvitted egy randira, dumáltatok éjfélig
Unalmas volt, de hát valamit meg kell tenni
Hogy fülig érő szájjal tudj mellette ébredni
Haza kísérted, és aztán? Hogy zajlott a dolog?
Az ajtó rátok rontott, vagy valami hülyeséget mondott
A Kapu előtt áltok utolsó pillanat egyike
Itt fog kiderülni, hogy a lány veled vajon lefekszik-e
Bekíséred az ajtóig ő a táskájában, matat
Te nem szólsz semmit, pedig gondolat egy rakat
És ahelyett, hogy behívna elküldött a francba
Mert túl rámenős voltam ő meg magát nem hagyta
Haza mentem, nem bánkódtam, hisz ilyen minden nő
tudtam ezt már előre, mert nem vagyok egy nagymenő.
[refrén_2x]
Nem rémlik már, mert rég történt
Még egy pár alkalom és egy-két év
És nem hagyod abba, mert kell még
Profi leszel, meglátod pont mint én.
[Verse_2]
Az első számú nem jött be, hát nézzük ki a következő
Galád női szövetkező, egyéjszakás vetélytárs
Ki illuminált állapotban egy éjszaka elém ált
A barátnőjét ismertem ott a balszélen a Rékát
discoban voltunk így hát megpróbáltunk táncolni
Nehézkesen ment de azért nem kellett rámszólni
Ivászat volt rendesen aggódtam is miatta
Mi lesz, majd ha estére nem működik a mihaszna
De indulás előtt némi komplikáció lépett fel
Mesélték a barátnők, az anyja előtt égett be
Imádkozik a csaj a WC felett térdelve
Ebből apám nem lesz szex, ha húszan kérnek se
Na de akkor gondolkodjunk ki is volt az első
Nem a Juli és nem a Mari ez kétségbe ejtő
Nem a disco és nem a randi akkor hol történt meg
Hol van az a részlet, ami miatt hiányos a történet
Volt néhány baleset és rengeteg baklövés
Néhány félre lépés meg egykét orrtörés
Mi mindenkivel megeshet de, le nem mindenki írna
Mikor megtalálod őt, aki elvisz majd a sírba.
[refrén_2x]
Nem rémlik már, mert rég történt
Még egy pár alkalom és egy-két év
És nem hagyod abba, mert kell még
Profi leszel, meglátod pont mint én.
[Verse_3]
Gondolkoztam kicsit és sorra vettem mindenkit
Volt egy lány, akivel sikerült el hitetni
Hogy én tényleg akarom és komolyan is, gondolom
De buta volt szegényke, mert elég volt csak mondanom
Mikor először találkoztunk már szobára akart vinni
Gyanús volt ez én nekem, nem akartam elhinni
Hogy is van ez akkor? Mi is kell a nőnek?
Randira viszem nem jó, a disconak meg lőttek...
Na de nézzük csak meg jobban, ki is volt a leányzó
8-4-ig Rákóczi, úgy érzem ez levágós
Fizetni én nem fogok, majd fizetnek tán mások
A következő sarkon száz másikat találok
De az emlékek közt kutakodva még mindig nem látom
Ki volt az az álnok kivel együtt lenni mámor
Mikor volt az mikor megtalált Ámor
Úgy érzem az egész nem több, mint egy álom.
[refrén_2x]
Nem rémlik már, mert rég történt
Még egy pár alkalom és egy-két év
És nem hagyod abba, mert kell még
Profi leszel, meglátod pont mint én.
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
