|
|
|
A hó, a jég, a fagy, a sár
A hideg, a tél, a szív úgy fáj
Minden rólad szól, de már egy év eltelt
Tavaly veled fáztam, de neked most nem kell
Egy kéz mi melegít, egy kéz mi felsegít
Egy szív mi elhiteti, miből egy rideg napon merít
A srác ki elcseszte, mert téged elvesztve
Míg Szegeden megfagy,tudom nálad még remegne
Olyan messze tőlem, de majd együtt leszünk este
Bár felébredve reggel, újra kihűl testem
Ördögi kör, kilépnék mert így csak elesek
Néznél a szemembe tudnád lelkem temetem
Ülök helyemen, kint minden békés fehér világ
Te voltál, Te vagy, Te maradsz mint Hóvirág
Fagyos földből kinövő, mikor minden más hervad
Belül akkor is velem vagy, örökké velem vagy....
Refr.
Gyűlöld soraim, egyetlen kis Hóvirág
Gyűlöld a napot, mikor megismertél Holdleány
De szeresd emlékem, mi szép volt régen
Mert én mindig remélem, hogy látlak még téged
Figyeld egy percre nézd mi nagy pelyhekben hullana
Belül mégis kristály, és ha földre esik olvadva
Csak sár marad, Te is megváltoznál ennyire?
De a szerető szívnek (igen) mindent meg kell tennie
Nézz rám ki voltam, bennem is gyülekeznek Felhők
Csak ez hóvirág, ez év telén majd, ez lesz az első
Mert mi a sárból is felnő, fejét mégis mélyen leszegi
Mint mikor én sétálok, csuklyám mi fejemet elfedi
Emlékszek még mikor az én vállamon sírtál
Könnyed gördült arcodon, majd vállamra csöppent át
Csak azért írok szépet, mert tényleg így érzek
Bár ez nem túl piacképes, mégis akkor lennék rémes
Ha nem rólad írnék, mikor épp Te jársz a fejemben
Mint minden másodpercben, pedig volt bőven kit szeressek
Mutasd az arcod, csak még egyszer hagy lássam
Majd a rónai kaszás rám terítheti a fátylat
Gyűlöld soraim, egyetlen kis Hóvirág
Gyűlöld a napot, mikor megismertél holdleány
De szeresd emlékem, mi szép volt régen
Mert én mindig remélem, hogy látlak még téged
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
