|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Egyenesen az éjszakából 2 |
| Megjelenés: | 2009 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) Kőházy Ferenc |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1.
én tudom azt jól, hogy bűnös a lelkem,
és tudom azt jól, hogy zárka a testem,
és azt is tudom ám hogy megfogok fizetni,
de addig a szavaim nem fogom vizezni,
anyám mindig mondta: Ferikém csak gumival,
de nem vettem gumit mert nem voltam gruppival,
ez nem büszkeség,ez csak a történet,
lehet ők dugnának, én csak ölelnélek,
és bár új tavasz vár, új szerelemmel,
én a régit vágyom, soha nem feledem el,
most még,a holnap vagyok de nem is olyan sokára,
egy szép napon lakat kerül a pofámra,
engem is elásnak, én is majd eltűnök,
csak te emlékszel rám, a kertünk mögött,
hogy ki voltam, mit tettem, és leginkább miért,
nem válogatva, csak úgy mindenkiért.
Refr.
Én szerettem volna nagypapa lenni
a hintaszékben csak pecázgatni
ott kint a stégen
de minden éjjel látom
hogy jön a halálom
én szerettem volna a nagymama mellett
kint a réten a kutyámmal együtt
minden délben
de aztán éjjel látom
hogy jön a halálom...
2.
Én álmodtam..aztán felébredtem, mint mindenki egyszer...
és ha elfogadsz egy tanácsot,szerintem soha ne felejtsd el
hogy amíg az ember él, a megbocsájtás bennünk fél,
kuporog és remeg a sarokban, de megnyugtattam karomban,
én kénytelen voltam, és kénytelen leszek,
mert azóta ő vezet, és nélküle hamar elveszek,
nélküle nem látok tisztán, nélküle a gyűlölet piszkál,
az erőszak húz,
pedig én vagyok a férfi, nem lehet saját elmém túsz,
szívem kamrája mögött,
őrült lettem, őrültek között,
így lelt barátokra egy lökött,
apró kis lurkó, bár néha spiccesen a bortól, mégsem alkoholista mezben,
mégse sárga a fehérje mikor szempillám rebben,
kúszik a gondolat alatta,
és bár eszem szikrája szívem teherbírását meghaladta,
mégis vergődik létem,
nekem hogy éltem,
ez az aranyérem,
én magyarnak születtem a homokbuckák tövébe,
én kóla helyett bodzát ittam édesanyám ölében,
na persze nem töményen, békebeli szódával,
ami szintúgy édes apám fröccsében,
akár a Balaton habjai,
nem kapzsi despoták markai,
sorban az országház árnyékán,
és bár jól tudom az igazság valahol vár még rám,
ő is elbújt a világ elől,
de majd egyszer pár vitéz felnő,
és amiről én álmodtam, hajdanán eljő...
...egyszer majd eljő.
Refr.
Én szerettem volna nagypapa lenni
a hintaszékben csak pecázgatni
ott kint a stégen
de minden éjjel látom
hogy jön a halálom
én szerettem volna a nagymama mellett
kint a réten a kutyámmal együtt
minden délben
de aztán éjjel látom
hogy jön a halálom...
Én szerettem volna nagypapa lenni
a hintaszékben csak pecázgatni
ott kint a stégen
de minden éjjel látom
hogy jön a halálom
én szerettem volna a nagymama mellett
kint a réten a kutyámmal együtt
minden délben
de aztán éjjel látom
hogy jön a halálom...
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
