|
|
|
Egy ismeretterjesztő csatornán láttam az éjjel
Hogy hogy lehet túlélni egy repülőgéppel
A húzósabb perceket: döbbenet,
Mikor a föld fele száguld egy száztonnás szörnyeteg.
Tedd ölbe a kezed, húzd hátra a lábad
És ne pánikolj, hogyha égnek a szárnyak
Ha a pilóta húsának a szagát már érzed
A lényeg hogy őrizd meg a hidegvéred
Bár nehezen hittem el, de jó volt látni
Egy repülő ronccsal is le lehet szállni
Azóta úgy vagyok, hogy jöhet már bármi
Mindent túl fogok élni, meg ki fogok állni
Köszönöm szépen, mióta ezeket nézem
Egyre ritkábban érzem magam életveszélyben
Most békésen fekszem, hátha nyugodtan ébredek
Azzal a tudattal, hogy örökre élhetek
Mikor reggel a párnámra csöppent a nyálam
Egy másik csatornán olyasmit láttam
Hogy meghaltak százan, ezren vagy többen
Egy magamfajta ilyenkor könnyen ledöbben.
Vajon tudták a titkot, nem estek pánikba?
Át vagyok ejtve, megint el lettem kábítva?
Nagyokat ásítva, szép lassan eszmélek
Még azt hittem nem félek, ma az az elmélet
Ez megeshet bárkivel, bármikor, bárhol
Többet ki sem mozdulok a saját szobámból
Ez a bunkerem, ide bebetonozom magam
És csak tűnődöm azon, milyen vastag a falam -
Ide nem törhet be senki, ez az egyetlen hely
A repülők elől ide menekülök el
Csak itt lehetek igazán biztonságban
Ahol a magány az egyetlen cinkostársam
De mai gyerek vagyok, már egy monitoron követem a dolgokat
Egy kattintásomra a fél világ szót fogad
Nem is kell más, csak egy kábel a falból
A bájtok meg folynak, mint a víz a csapból
Na látod: nincsenek szabályok
A gúgliban találok, szerelmet, barátot
Nem lesznek kudarcok, csalódások
A két kezemmel fojtom meg a valóságot
Kiakaszt a közöny, az unalom megöl
Miért futok el folyton az életem elöl?
Mikor fel sem állhatok, le sem szállhatok
De mégis csak keresem a vészkijáratot.
Monoton állapot, a szemek leragadnak
Mindent letagadnak, hazudok magamnak.
Fel sem állhatok, le sem szállhatok
Hol találom meg azt a vészkijáratot?
Megadom magam, most tényleg feladom
Elnyom a nyugalom, nyomaszt az unalom
Valami kell nekem, egy cseppnyi félelem
Fel kéne oldani az instant kis életem
Szerelmi sérelem családi dráma
Bárcsak mindennap ilyesmi várna
Még csak cserben se hagynak az igaz barátok
És kiszámíthatóvá váltak a lányok
Van ez a költői én, ami dolgozna bennem
A szobádban, a tévédben, ott kéne lennem
A szemedbe nézve szemenszedetten
Azt hazudni, hogy már minden rendben
A reggeli műsorban a lábam keresztbetéve
Várnék arra a repülőgépre
Ami elvinne mondjuk valahova délre
És tudnám azt, hogy ez tényleg megérte
Kiakaszt a közöny, az unalom megöl
Miért futok el folyton az életem elöl?
Mikor fel sem állhatok, le sem szállhatok
De mégis csak keresem a vészkijáratot.
Monoton állapot, a szemek leragadnak
Mindent letagadnak, hazudok magamnak.
Fel sem állhatok, le sem szállhatok
Hol találom meg azt a vészkijáratot?
Kiakaszt a közöny, az unalom megöl
Miért futok el folyton az életem elöl?
Mikor fel sem állhatok, le sem szállhatok
De mégis csak keresem a vészkijáratot.
Monoton állapot, a szemek leragadnak
Mindent letagadnak, hazudok magamnak.
Fel sem állhatok, le sem szállhatok
Hol találom meg azt a vészkijáratot?
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
