|
|
|
Magyar ember szlovák földön, magyar szív és szlovák börtön,
szárnyalna a lélek, de lehúz a súlyos öltöny,
égen és földön, mondják nekem mihaszna,
ha megtudná, hogy magyar vagyok egyből ki is baszna.
Van hogy rámtör néha, hogy nem tartozom sehová,
más állam polgára vagyok, íródik a memoár,
telnek a lapok, közben egyszerűen éget,
hogy más világba születtem, de ugyanaz a vérem.
lenn a téren, érzem, hogy be kéne tépnem,
mégse téptem be, mert a tükörből a képembe,
nem ugyanaz az boldog arc tekintene vissza rám,
meg úgy is gondolnám, hogy számomra már nincs határ,
Volt egy bátor tervem, füstbe ment mikor születtem,
váltsuk meg a világot, legyen minden jó és töretlen.
Ilyen jól tudsz magyarul? Hát pedig szlovák vagy,
ha ezt mondják nekem, a szívem jéggé fagy...
Refr.:
Élettelen fák közt suhan lelkem esztelen,
nem találja párját, nem tudja, kit keressen,
belefáradt már a végtelennek tűnő harcba,
a boldogságot keresné minden egyes kudarcban.
Igaz magyar élet végén temet a szlovák sír,
szlovák léptek nyomán van hogy egy magyar sír.
szlovák tények mélyén ott él a magyar ének,
az öltöny megmarad, de magyar lesz a lélek...
Olyan helyen élek, ahol megmondják, ki legyél,
szajkózzák, hogy nem érsz semmit, nincs mit tegyél,
hol tré, ha bevallod, lakóhelyed magyar negyed,
ahol megvernek, ha meghallják: "Helló, szia, mi van veled?".
Pedig ugyanolyan ember, nem több, nem is kevesebb,
otthon tőle is megkérdik, hogy ma mennyit keresett...
Máshova dobott a gólya, de magyar vagyok, vállalom,
hogy náci lennék? ez egy aljas szar rágalom,
Nem érdekelt a politika, és nem is fog soha,
álláspontom van, de leszarom, kinek ki a mentora.
Fent, meg lent, meg jobb oldal meg bal oldal,
engem nem fogsz meghatni, soha, semelyik szaroddal.
A világot megváltani nem tudom, nem is akarom,
csak azt szeretném, hogy hagyjanak élni engem szabadon.
Harcolni fogok, míg végleg bele nem nyugszom,
az életem kamu volt, lassan már túl a húszon...
Refr.:
Élettelen fák közt suhan lelkem esztelen,
nem találja párját, nem tudja, kit keressen,
belefáradt már a végtelennek tűnő harcba,
a boldogságot keresné minden egyes kudarcban.
Igaz magyar élet végén temet a szlovák sír,
szlovák léptek nyomán van hogy egy magyar sír.
szlovák tények mélyén ott él a magyar ének,
az öltöny megmarad, de magyar lesz a lélek...
Sztereotípiákra épülő kettős jövőkép,
szar a szlovák, szar a magyar, szar vagyok én főképp,
nem kértem csak kaptam én a saját létem,
ha kellett csak néztem, ha kellett, akkor léptem,
nem kértem, hogy segítsenek, senkitől se vártam,
de ha ott volt a remény, hát szívemet kitártam,
üssenek agyon, meg verjenek szét félholtra,
akkor is magyar maradok, kivetítem az égboltra,
cseheknek magyar vagyok, magyaroknak meg szlovák,
ki is lennék valójában, de csak tartsam a pofám,
örüljek, hogy élhetek a nagy demokráciában,
élvezzem, hogy süt a nap, hogy nem fürdök ciánban,
minket vernek agyon a mocskosok Nyitrán,
mi fogunk nyögni a szaros rendeletek nyomán,
az elsők meg ott a székben ülnek és néznek,
és így gondolják a világot tökéletesen szépnek.
Refr, 2x.:
Élettelen fák közt suhan lelkem esztelen,
nem találja párját, nem tudja, kit keressen,
belefáradt már a végtelennek tűnő harcba,
a boldogságot keresné minden egyes kudarcban.
Igaz magyar élet végén temet a szlovák sír,
szlovák léptek nyomán van hogy egy magyar sír.
szlovák tények mélyén ott él a magyar ének,
az öltöny megmarad, de magyar lesz a lélek...
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
