|
|
|
| Előadó: | Alvin és a mókusok |
|---|---|
| Album: | Az élet szaga |
| Megjelenés: | 2000 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Pásztor István |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Alvin Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Csak egy átlagos napnak indult ez is, mint a többi:
Mint minden reggel negyed nyolckor felkelek
Túl lusta vagyok boltba menni, üres a hûtõ
Na ennyit arról, hogy ma mi a faszt egyek.
Nem baj, van cigi, kávé, vitamin A, B,
Ölembe öntöm, semeddig nem tart
Felmérem a helyzetem és nyugtázom:
Na végre úgy nézek ki, mint aki beszart.
Na gyerünk, zuhanyozás, meleg víz, mosakodás,
Jaj, de elromlott a bojlerem!
A szobámba indulva megfogadom,
Hogy ezt a vízmelegítõ készüléket szétverem.
De állj, állj! Itt a tükör elõtt, közelebb megyek, közelebb megyek
Most nézem meg magam: csipás a szemem és ráadásul
Akárhogy zselézem, nem lapul a hajam.
Mindeddig nyugatatóan hatott az a, az a tény,
Hogy vissza tudok jutni majd a lakásba,
De ez szertefoszlott illúzió, a nagy rohanásban
A kulcsomat is beletörtem a zárba.
Nyugi, nyugi, idõben voltam és lehiggadtam volna,
Ha nem botlok egy könyvárus Jehovába,
Lábbal festették, vagy mit magyarázott
Mondtam, hogy na menj az Isten f***ára!
Az óra jár, a fõnök vár, kibasz, hogyha nem leszek ott idõben,
Hogy is fogalmazhatnék, úgy érzem magam,
Mint az elkent légyszar az asztalterítõben.
Rohanok, izzadok, igazi fitt vagyok
Beérkezem, hónaljam bimbózó rózsa.
Kések, lebaszás; kirúgnak, kibaszás
Mindig errõl álmodtam, ez vált valóra.
Hazaérkezem, édes otthon, a záram másfél óra alatt feltöröm,
Ágyba fekve kapcsolom a tévét, de nemsokára pofámra fagy az öröm:
Valami jólfésült mosolygó, öltönyös úr a pódiumra szökken,
Taglalni, ecsetelni kezdi, hogy a munkanélküliség két éve csökken,
Csak drágább a tej, a gyógyszer, meg a kenyér,
Drágul a gáz, a víz, a villany,
Így is mindenki vígan megél, ja és a trafipax is sûrûbben villan.
Azt hiszed, hogy örülök, hogy ettõl a hírtõl én is izgalomba jövök és felállok?
Nem tudom sajnos az anyja nevét, csak egyszerûen fantáziálok!
Pont jókor, csak ez hiányzott már! Fiatal vagyok, fûtsön a kalandvágy,
Pont jókor, csak ez hiányzott, pár évig még bírom talán!
Legyek optimista? Rendben, túl nagy elvárás ez magammal szemben,
Megnyerem a fõdíjat a totón, a lottón, vagy a tombolán!
Pont jókor, csak ez hiányzott már! Fiatal vagyok, fûtsön a kalandvágy,
Pont jókor, csak ez hiányzott, pár évig még bírom talán!
Legyek optimista? Rendben, túl nagy elvárás ez magammal szemben,
Megnyerem a fõdíjat a totón, a lottón, vagy a tombolán!
Egyre többet tudhatunk meg a bohóc maszk mögül kikacsintó srácról, aki egy évvel ezelőtt debütált Morionesként és akire rekordidőn belül óriási figyelem szegeződött.
Miközben az előadó Manuellel közös, toplistás featje, a „Voodoo Baba” továbbra is pörög, addig is egy új, igazán személyes szólófelvétellel jelentkezik. Az „ALVAJÁR” egy uptempo, pop-latin-deep house dalnosztalgia, amelyben a gyerekkor keveredik a keserédes jelen vívódásaival, miértjeivel.
„Az ALVAJÁR-t nagymamámmal való kapcsolatom ihlette nagyrészt, a jelenem küzdelmei pedig kiegészítették”
– mondja Bakos Kristóf, azaz Moriones, aki múlt héten ünnepelte első albumának, a ’Tébolyda’ egyben karrierjének is csekély egyéves jubileumát. Az akkor még csak zenéjéről és TikTokról ismert fura hajú fiú azóta három önálló, teltházas koncertet adott Budapesten, legutóbbit éppen a közel 1300 férőhelyes Akvárium Klub Nagyhalljában. Ekkor a bohóc a színpadon meghalt, és ezzel egy új érát indított el, kilátásba helyezve egy új lemez érkezését.
Az „ALVAJÁR” is egy mozaikrész, amelyről a dalszerző bővebben így mesélt
„Unokatestvéremmel forgattuk a videóklipet. Mindenképp egy olyan helyet szerettem volna a szám nosztalgikus kedvessége miatt, ahol gyerekkorom nagy részét töltöttem, és a klipben feltűnő hintaágy az volt. Sokszor átmentem és beszélgettünk mamával, és ekkor a nap mindig odasütött. A kontraszt az csak hozzáadódott a történethez, hiszen a bohóc meghalt, de az albummal minden tiszta lesz. Nagyon durva, mert a klip elején a kisfiú én vagyok, ahogy nézi a jelenem. Azt a részletet unokatesóm egy egyetemi projektjéből vettük ki, ami ráadásul egy 14 éves felvétel, hiszen 2010-ben forgott és valahol megtalálta. Eszméletlen sorsszerűen történik ismét minden és mondhatjuk, hogy minden egyszerű volt, hiszen hazamentünk.”
Az „ALVAJÁR” egyfajta életigenlő figyelmeztetés is, hogy a jelen zsúfoltságában, ha a múltat elfelejtjük és nem tudjuk értékelni a pillanatot, azt később meg fogjuk bánni.
