|
|
|
[Csaszy]
Sajnálom de nem megy, pedig a szemedbe néznék
A naplementével együtt veled én is elégnék
Mint egy parázsló fadarab a tűz belsejében
Nem látom már a fényt, kettőnk szerelmében
Pedig én ott voltam, ha kérted, tudod meghalnék érted
De már arcomon érzem, hogy cseppen forró véred
Én a múltat visszakérem, a hervadt virágot letépem
Az álmaim nem élem, szeretlek, te miért nem
Miért nem érzed a varázst, a zümmögő darázst
Füledbe súgtam százszor, te ezt százszor elásd
Én is hibáztam, mint más, de csak úgy, ahogyan te
Nem láttál mással, de te ott voltál mellette
Én láttalak, míg vártalak és kis szívembe zártalak
Mikor megfogott egy kéz, azt hittem te voltál a ??
Te alkonyat vagy már, mégis más van az öledben
Tudom, hogy rossz voltam, és hogy nem vagy a közelben
Közeledik szívemhez egy lángcsóva, mi csattan
Csak úgy, ahogy csókodat régen én is tőled kaptam
De nem kell tőled többé, nem érint meg szavad szava
Hihetetlen ajkad mostmár más arcára tapad
Rég lehullott a könnycsepp, mint egy elfáradt levél
Már nem látom az arcod, csak hallom hangod beszél
A fejemben még mindig, egy régi emlék kószál
De már elszálltak az igék, mint nagy szélben egy fűszál
[refrén: Dudi]
Egyszer véget ér a nyár
Engem új szerelem vár
Elmúlik, ami fáj
És te is újra örülsz már
Elmúlt, vége minden ????
Mostmár új remények égnek
De én mégis félek
Mert még visszavárlak téged
[Natív]
Én ellene tennék, tudom mást nem is érek
Hogyha magam ellen küzdök, más világban élek
És félek, azoktól a kritikától, amit mindennap elviselek
És ez a beat nyugtat meg engem, hogyha magam ellen tennék
Nyugtatva sírok, és ha mindig veled lennék
Mindig azt súghatnám füledbe, csakis azt mit érzek
Hogyha hallani szeretnéd, hidd el lelkedig elérek
És arcképed, szívemre festve egy emlék lesz
Bennem él a gonosz, és most ő is érted felvértez
Elég ez a szó, hogy szeretlek és sietsz
Nekem hogyha elmész, elfutsz előlem, mondd meg ki lesz
Nekem, hogy most gondolatok kergetnek és úgy érzem kiállok
Ha nem én nyerek meghalok, és segítségért kiálltok
És fogd meg a kezem, és rántsd el, hogy egy szót
Amit kimondtál, vége mert meguntál, mert ez jó
Elvigyen magával, én is elmennék, hogyha kezed elengedné kezem
És nem lesz már jobb nap, a halál percénél csak egy csókot, ha kérnél
Megbocsájtanám mindet, amit nálam elértél
És felsír egy zongora, felsír a lelkem
Hogyha megbántad a szavad, fogd meg két kezem
Egy percre, egy percre érezd azt még ma
Hogy felsír egy zongora, egy üres sziréna
[refrén]
16 év után új albummal jelentkezett a KFT: ma megjelent a "Még mit nem" című 6 dalos lemez, melyről két szerzeményt Laár András, hármat Bornai Tibor és egyet Márton András jegyez.
Hallgasd végig az albumot itt.
A korongról a "Te vagy az, aki kell" című felvételt már korábban megismerhettük. A slágergyanús trackhez Lantos P. István fotóművész képeiből készült videóklip. Most pedig a "Valahogy nem az én napom" című újdonsághoz debütált egy geometriai alakzatokban és különböző vizuális elemekben gazdag lyric videó. A fülbemászó dalban közreműködik Háry Péter (szintetizátor), Pribojszki Mátyás (szájharmonika) és Szász Ágnes (ének) is.
A KFT a nyolcvanas évek legendás újhullámos együttese, a hazai elektronikus zene úttörője. A nevükhöz olyan megoldások fűződnek, amelyek évtizedekre meghatározták az elektronikus hangzást a magyar zenei életben.
A csapat június 20-án izgalmas koncertre készül: együtt lépnek fel a Pál Utcai Fiúk nevű zenekarral a Budapest Parkban. A véletlen úgy hozta, hogy eddig fesztiválokon is szinte alig találkoztak, most azonban közös blokkok is lesznek a műsorban. A KFT-vel ezen az estén fellép Gábor Andor UFO, Lengyelfi Eszter és a Vintage Dolls énekes trió is.
Fotók: KFT
