|
|
|
[Csaszy]
Sajnálom de nem megy, pedig a szemedbe néznék
A naplementével együtt veled én is elégnék
Mint egy parázsló fadarab a tűz belsejében
Nem látom már a fényt, kettőnk szerelmében
Pedig én ott voltam, ha kérted, tudod meghalnék érted
De már arcomon érzem, hogy cseppen forró véred
Én a múltat visszakérem, a hervadt virágot letépem
Az álmaim nem élem, szeretlek, te miért nem
Miért nem érzed a varázst, a zümmögő darázst
Füledbe súgtam százszor, te ezt százszor elásd
Én is hibáztam, mint más, de csak úgy, ahogyan te
Nem láttál mással, de te ott voltál mellette
Én láttalak, míg vártalak és kis szívembe zártalak
Mikor megfogott egy kéz, azt hittem te voltál a ??
Te alkonyat vagy már, mégis más van az öledben
Tudom, hogy rossz voltam, és hogy nem vagy a közelben
Közeledik szívemhez egy lángcsóva, mi csattan
Csak úgy, ahogy csókodat régen én is tőled kaptam
De nem kell tőled többé, nem érint meg szavad szava
Hihetetlen ajkad mostmár más arcára tapad
Rég lehullott a könnycsepp, mint egy elfáradt levél
Már nem látom az arcod, csak hallom hangod beszél
A fejemben még mindig, egy régi emlék kószál
De már elszálltak az igék, mint nagy szélben egy fűszál
[refrén: Dudi]
Egyszer véget ér a nyár
Engem új szerelem vár
Elmúlik, ami fáj
És te is újra örülsz már
Elmúlt, vége minden ????
Mostmár új remények égnek
De én mégis félek
Mert még visszavárlak téged
[Natív]
Én ellene tennék, tudom mást nem is érek
Hogyha magam ellen küzdök, más világban élek
És félek, azoktól a kritikától, amit mindennap elviselek
És ez a beat nyugtat meg engem, hogyha magam ellen tennék
Nyugtatva sírok, és ha mindig veled lennék
Mindig azt súghatnám füledbe, csakis azt mit érzek
Hogyha hallani szeretnéd, hidd el lelkedig elérek
És arcképed, szívemre festve egy emlék lesz
Bennem él a gonosz, és most ő is érted felvértez
Elég ez a szó, hogy szeretlek és sietsz
Nekem hogyha elmész, elfutsz előlem, mondd meg ki lesz
Nekem, hogy most gondolatok kergetnek és úgy érzem kiállok
Ha nem én nyerek meghalok, és segítségért kiálltok
És fogd meg a kezem, és rántsd el, hogy egy szót
Amit kimondtál, vége mert meguntál, mert ez jó
Elvigyen magával, én is elmennék, hogyha kezed elengedné kezem
És nem lesz már jobb nap, a halál percénél csak egy csókot, ha kérnél
Megbocsájtanám mindet, amit nálam elértél
És felsír egy zongora, felsír a lelkem
Hogyha megbántad a szavad, fogd meg két kezem
Egy percre, egy percre érezd azt még ma
Hogy felsír egy zongora, egy üres sziréna
[refrén]
Az Anna and the Barbies új dallal zárja az évet: a Még egy kedd egy intenzív, társadalomkritikus dal, amely december 12-én a Dürer Kert színpadán is felcsendül majd.
Az Anna and the Barbies ismét erős üzenettel jelentkezik: Még egy kedd című friss szerzeményük a modern élet ritmusát és az emberi kiégést fogalmazza újra ironikus és sűrű, rapszerű előadásban.
Anna and the Barbies-dalszövegek itt.
Pásztor Anna így mesélt a dalról: „Az emberek ideologizálják a hétvégéket, hibernálnak vasárnap, a hétfőket csukott szemmel szenvedik végig, és talán szerdától, térden csúszva, de ébredezik bennünk remény. Mi írtunk a keddekről egy dalt, ami érdekes módon egy kicsit az emberiség mostani állapotát is leírja: a senki földje, ahol egyszer csak egy kedden rádöbbensz, hogy hajótöröttként egyedül maradtál.” A dal egy nyers, ironikus manifesztum, amelyben a ritmus és az önirónia kerül középpontba.
A videoklipet Vadas Géza rendezte, aki így emlékszik a közös munkára:
„Anna futógépes vízióval keresett meg. Amint meghallottam az alapötletet, tudtam, hogy működni fog. A helyszínen formáltuk véglegesre – letisztult, mégis erős lett, pont, ami a dalhoz kell.”
A Még egy keddet – a régi kedvencekkel együtt – élőben is hallhatja a közönség december 12-én a Dürer Kertben.
Fotó: Anna and the Barbies
