|
|
|
[Csaszy]
Sajnálom de nem megy, pedig a szemedbe néznék
A naplementével együtt veled én is elégnék
Mint egy parázsló fadarab a tűz belsejében
Nem látom már a fényt, kettőnk szerelmében
Pedig én ott voltam, ha kérted, tudod meghalnék érted
De már arcomon érzem, hogy cseppen forró véred
Én a múltat visszakérem, a hervadt virágot letépem
Az álmaim nem élem, szeretlek, te miért nem
Miért nem érzed a varázst, a zümmögő darázst
Füledbe súgtam százszor, te ezt százszor elásd
Én is hibáztam, mint más, de csak úgy, ahogyan te
Nem láttál mással, de te ott voltál mellette
Én láttalak, míg vártalak és kis szívembe zártalak
Mikor megfogott egy kéz, azt hittem te voltál a ??
Te alkonyat vagy már, mégis más van az öledben
Tudom, hogy rossz voltam, és hogy nem vagy a közelben
Közeledik szívemhez egy lángcsóva, mi csattan
Csak úgy, ahogy csókodat régen én is tőled kaptam
De nem kell tőled többé, nem érint meg szavad szava
Hihetetlen ajkad mostmár más arcára tapad
Rég lehullott a könnycsepp, mint egy elfáradt levél
Már nem látom az arcod, csak hallom hangod beszél
A fejemben még mindig, egy régi emlék kószál
De már elszálltak az igék, mint nagy szélben egy fűszál
[refrén: Dudi]
Egyszer véget ér a nyár
Engem új szerelem vár
Elmúlik, ami fáj
És te is újra örülsz már
Elmúlt, vége minden ????
Mostmár új remények égnek
De én mégis félek
Mert még visszavárlak téged
[Natív]
Én ellene tennék, tudom mást nem is érek
Hogyha magam ellen küzdök, más világban élek
És félek, azoktól a kritikától, amit mindennap elviselek
És ez a beat nyugtat meg engem, hogyha magam ellen tennék
Nyugtatva sírok, és ha mindig veled lennék
Mindig azt súghatnám füledbe, csakis azt mit érzek
Hogyha hallani szeretnéd, hidd el lelkedig elérek
És arcképed, szívemre festve egy emlék lesz
Bennem él a gonosz, és most ő is érted felvértez
Elég ez a szó, hogy szeretlek és sietsz
Nekem hogyha elmész, elfutsz előlem, mondd meg ki lesz
Nekem, hogy most gondolatok kergetnek és úgy érzem kiállok
Ha nem én nyerek meghalok, és segítségért kiálltok
És fogd meg a kezem, és rántsd el, hogy egy szót
Amit kimondtál, vége mert meguntál, mert ez jó
Elvigyen magával, én is elmennék, hogyha kezed elengedné kezem
És nem lesz már jobb nap, a halál percénél csak egy csókot, ha kérnél
Megbocsájtanám mindet, amit nálam elértél
És felsír egy zongora, felsír a lelkem
Hogyha megbántad a szavad, fogd meg két kezem
Egy percre, egy percre érezd azt még ma
Hogy felsír egy zongora, egy üres sziréna
[refrén]
Több mint 500, a létminimum alatt élő magyar előadóművész megélhetéséhez nyújtott segítséget az Előadóművészi Jogvédő Iroda 2025 első felében.
Havi nyugdíj-kiegészítő támogatást 267 olyan elismert előadóművész kapott, akik alacsony nyugdíjuk mellé semmilyen más juttatásban nem részesülnek, 166 rászorult pedig egyszeri segélyhez jutott. Az átlagos támogatási összeg 130 ezer forint volt.
Idős korukban a rangos előadóművészek különböző művészeti ágakban eltérő mértékben kerülhetnek nehéz anyagi helyzetbe. Ebből a szempontból talán a könnyűzene világa a legmostohább, ahol egyik pillanatról a másikra el lehet veszíteni a népszerűséget és azzal együtt a jövedelem nagy részét.
A könnyűzenészek körében a mai napig nehéz elültetni az időskori öngondoskodásra való felkészülés gondolatát.
Akik aktív életük során nem kaptak magas állami, szakmai kitüntetést, előfordul, hogy nehéz öregkornak néznek elébe. Rajtuk segít az EJI azzal, hogy a szolidaritás jegyében egyszeri támogatást, vagy rendszeresen nyugdíj-kiegészítést nyújtanak számukra.
A juttatás fedezetét a jogdíjak révén maguk a művészek termelik meg. A támogatásért bármely előadóművész folyamodhat, aki megfelel a feltételeknek.
Az összegről a kérelem alapján a Jogdíjbizottságok javaslatára az EJI elnöksége dönt
A nyugdíj-kiegészítés havi összegét az EJI a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj 35-200 százalékában, különös méltánylást igénylő esetben legfeljebb annak 300 százalékában határozta meg.
A létminimum alatt élő művészek állami nyugdíját akár meg is duplázhatja ez a kiegészítő járadék.
Fotó: illusztráció/Freepik
