|
|
|
| Előadó: | Cseh Tamás |
|---|---|
| Album: | Mélyrepülés |
| Megjelenés: | 1988 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Csengey Dénes |
|
Cseh Tamás |
|
| Kiadó: | Hungaroton |
| Stílus: | Acoustic, Spoken Word |
| Címkék: | Keressük! |
Egy piszkos hajnal elnyelt mindent,
nincs egy korty ital
és az út végén ott ködlik az óceán.
A villanydrótok között megszorult gólya
szikrázó csőrében kis Jézusunk.
De lehet, hogy ez Ausztrália,
és nem Heródes városa?
De hát akkor Igyunk végre,
ha itthon nincs, menjünk el, gyerünk!
Most már majd nemsokára nyit a közért.
Chivas Regal, Cuvée Marcel, San Domingo,
vagy netán jobb lesz egy liter finom kevert.
Az ausztrálok ezt is kedvelik,
egy kevert hajnalt szerzünk hát nekik.
Sőt, velük együtt tengerre szállunk,
és köd előttünk és köd utánunk,
két deci vodka még a kevertre,
egy gólyacsőrből hullik a pernye.
Gyémánt csillan hosszú hajadban,
vesszen Heródes vérben, vasban!
Egy rongyingű felhő most húz el innen,
világgá megy rajta a bánatos Isten.
De most már horgonyt fel és préseld jól vitorlát fiú,
és aztán mindenkinek egy dupla rumot!
Ha útba ejtjük, Európát is szemügyre veszem,
hogy élnek ott nélkülünk a jó magyarok?
Most rájuk koccintsunk, de mind, hahó,
a szívemhez nőtt ez a náció!
Az ausztrálok istenére, ők aztán igen,
ők aztán tudják, mitől döglik a légy!
Csak azt nem tudják szegények,
hogy ők ugyan mitől,
de hát épp ezért illenének éppen közénk.
És most, hogy minden egybevág,
még egy sört, és aztán nincs tovább!
Nem vagyok részeg, fogd az esernyőt,
pincér, nézze azt a rongyingű felhőt!
Lángol a gólya a távvezetéken,
szolgáljon ki azonnal, itt van a pénzem!
Ködlobogónk suhogós, de veszendő,
vérben, vasban e víg esztendő,
megbűnhődünk százezer évet,
az ausztrálok Istene őrizzen téged!
Nem vagyok részeg, fogd az esernyőd,
pincér, nézze azt a rongyingű felhőt!
Lángol a gólya a távvezetéken,
minden világos ebben a fényben!
Lángol a gólya a távvezetéken,
minden világos ebben a fényben!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
