|
|
|
| Előadó: | Csárdáskirálynő |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Edvin: Mi ketten azért jóbarátok maradunk, ugye?
Sylvia: Persze. Jó barátok.
Edvin: És az a bizonyos este az Orfeumban? A legutolsó. Az is csak egy álom volt?
Sylvia: Csak, csak egy álom.
Edvin: De szép álom. A legszebb álma életemnek.
Sylvia: Pohár csengett, zene zengett, körös-körül tánc kerengett, oly gyönyörű nóta szólt.
Edvin: Inkább álom, mint valóság, babér erdők, piros rózsák, a jókedvem szikrát szórt.
Sylvia: Elfeledni mégsem tudnám, bár tréfa volt a házasság, friss koszorú volt a hajamban, mirtusz ág, mirtusz ág volt.
Edvin-Sylvia: Mondd, ami olyan régen elmúlt nem jöhet vissza többé már?
Sylvia: Nem, ami benne szép volt, azért mégis kár, igazán kár.
Edvin: Emlékszel még, jut még eszedbe a múltunk? Szép volt, de szép, minden perc üdvöt kínált. Emlékszel még, egymás szívére borultunk. Emlékszel rá? Emlékszel még? Bűbájos álom, de szép! Szép volt, de szép! Egymásra csak rátaláltunk, máris mindörökre váltunk. Férjhez mentél, angyalkám!
Sylvia: Boldogságod mástól várod! Ma már te is úgy találod, okosabb, hogy így van tán?
Edvin: Mindent a kockára dobtál! Mily' hamar jött a változás! A bűnöm az, hogy szerettelek, semmi más, csak az, semmi más!
Sylvia: Látsd, abból, ami messze el szállt, már alig egy kis emlék él.
Edvin: Mind tavaszi volt a virágunk, s jött a tél, szomorú tél!
Sylvia: Emlékszel még, jut még eszedbe a múltunk? Szép volt, de szép, minden perc üdvöt kínált. Emlékszel még, egymás szívére borultunk.
Sylvia-Edvin: Emlékszel rá? Emlékszel még? Bűbájos álom, de szép! Szép volt, de szép!
Syliva: Ilyen könnyű kis regény, hidd el, száz van! Ilyen szörnyű lányregény minden házban!
Ilyen könnyű kis regény rám nem hathat, legfeljebb ha megkacagtat!
Tra-la-lalalalala, megkacagtat, tra-la-lalalalala, rám nem hathat!
Edvin-Sylvia: Ilyen könnyű kis regény, hidd el, száz van, minden házban, ily' regény! Emlékszel rá? Emlékszel még? Bűbájos álom, de szép, ó, de szép volt, de szép!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
