|
|
|
| Előadó: | Hobo Blues Band |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Varga János Hárs Viktor Hobo (Földes László) Pribil György Hajmann Béla Földes László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A csavargás először csak az otthonról való menekülést jelentette
Nem a kalandot
Ziháló tüdőt villogó tekintetet
A félelem és a lélegzetnyi szabadság keverékét
Pillanatnyi, de megragadható örömöt
Majd akkor kesergek, ha vissza kell mennem
Tudtam, hogy értem jönnek, és aztán jön a büntetés
Mégis megérte
Idegen család asztalánál vacsorázni
Imákat hallgatni, és régi festmények alatt ábrándozni
A Múltról és a Jövőről
Szökés és menekülés
Aztán jön a büntetés
Nándi nagymamája meleg téglát rakott az ágyunkba
Ahol lábtól aludtunk egymás mellett
Reggel vékonyra szelt zsíros kenyér, forró teával
Kuporogni az aprócska sámlin
Mosolyogva hallgatni az Anyóka áldását
És várni a rettenetes csengőszóra
Nálunk mindig van helyed fiacskám
Az előszoba kopottas faláról négy évszázad bámul lefelé
Komoran az ítéletére váró kisfiúra
Szökés és menekülés
Aztán jön a büntetés
Az iskola előtti sarkon föltenni az úttörőnyakkendőt
Megköpdösni és a nadrág szárába törölni a cipő orrát
A Tudás Háza helyett belépni a Rend Börtönébe
Ráülni az elsősök között a futószalagra
Majd nyolcadik végén, hazugságok vécépapírjába csomagoltan
Lepottyanni és eltűnni a társadalomban
A felnőttek és a tanárok azt mondták nincs Isten
A srácok sem látták a templomban
Állítólag még nem látta senki
Nem halt meg sosem volt
A papok találták ki, hogy uralkodhassanak a népen de megjárták
Szögezte le Beregfalussy tanár elvtárs az osztályfőnök
Meg hogy szoknyában járhassanak tettem hozzá
A Nép lenne az Isten
A Népben kellene hinnem
Mi az a Nép
Ki az a Nép
Hogy állok majd eléjük, amikor kiderül, milyen vagyok
Sem róluk sem magamról sem tudtam sokat
Csak a focimeccseken voltunk egyenlőek
Lengett a zászló
Sokszor győztünk
Hazafelé minden kocsmába betértek
Hívtak engem is de már akkor sem tudtam velük inni
Nem volt bajuk velem
De tudták kivel állnak szemben
Hiába üvöltöttem tapsoltam énekeltem
A haj a ruha a beszéd a tekintet mindig elárult
A bélyeg ott volt a homlokomon csak én nem tudtam róla
Egyetlenegyszer elvittek egy május elsejei felvonulásra
Csak bámultam, amikor vezényszóra daloltak
Úgy vonultak a hatalmas téren, mint egy győztes sereg
Jelszavakat bömböltek a hangszórók
És a válasz ritmusra pontosan érkezett
A kisebb istenek közül páran együtt meneteltek a néppel
Úgy gondolták így igazán egyek velük
És ezen a délelőttön ők is csak emberek
És valóban a menetelők a stadionok máskor oly félelmetes tömege
Az istenadta Nép
Alázatosan viccelődött velük
Hurráztak tapsoltak neveiket skandálták éljeneztek
A Nép lenne az Isten
A Népben kellene hinnem
Mi az a Nép
Ki az a Nép
Mi az a Nép
Ki az a Nép
Csúnya-e vagy szép
Nem volt hitem nem tartoztam sehová
Őseimet nem kutattam
Nem érdekel, kinek a vére folyik az ereimben
A lélekben hiszek
Senki bűnéért nem vagyok felelős
És miattam se bűnhődjenek gyermekeim
És eljött a nap, amiről annyit álmodtunk
Még hajnal előtt, de a már halott éjszakában
Megálltunk a kaputoknál és egymás szemébe néztünk
Az ég fenséges harangjai nekünk muzsikáltak
Éreztük, hogy most lettünk végre igazán szabadok
A rendőrök rég hazamentek a mozik üresen tátongtak
A költők úgy érezték eljött az ő idejük és beleharaptak a politikába
Azt hitték ez a történelem
Reggel mindenki írni kezdett az újságokat azonban nem vette meg senki
A tévé hiába könyörgött
Mindenki az utcára ment és várta, hogy eljöjjön a szabadság
Megérkezzen hozzánk
És ez az átkozott gyáva város, aki már annyi ártatlant kiadott
Megemberelte magát
A friss zápor legalább a felszínét megtisztította egy kicsit
Együtt mentünk a tüntetésre
Mindegy volt ki fog beszélni csak ugyanazt mondhatta
Egyetlen dolog volt a levegőben, a lelkekben és a szívekben
Ez volt az egyetlen nap
Amikor mindenki egyenlő volt
Akár a csillagok
A Nap és a Hold
Nem tudtuk ki lesz fölül még nem kellett vezér
Nem volt semmi erőszak nem vicsorgott senki
Olyan volt, mint egy séta
Ahol százezer ember szaval, énekel
Ugyanazt érzi, és nem akar bántani senkit
A farkasok már ott lapultak köztünk
Mint a látszat vidám kutyuskái csaholtak mellettünk
Még nem szállt arcomra a bosszú árnyéka
Még nem volt senki hős vagy ellenálló
A vereségek veteránjai messze voltak innen
Senki sem bújt el és senki sem akart első lenni
Büszke voltam, hogy nem mentem el a nehéz idők alatt
Hogy van pár dalom, amihez mocsok nem tapad
Viharban születtem énekelte a sok ember
Ez túlélte ezt a kort és talán túlél engem
Ez volt az egyetlen nap
Amikor mindenki egyenlő volt
Akár a csillagok
A Nap és a Hold
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
