|
|
|
| Előadó: | Hobo Blues Band |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Varga János Hárs Viktor Hobo (Földes László) Pribil György Hajmann Béla Földes László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mikor odaérsz már este lesz
A környék ilyenkor barátságosabbnak látszik
A nyugdíjas rendőrezredes távcsövével fürkészi a járdát
És jegyzetel
Ám a feljelentés egyelőre szünetel
Minden megváltozott őt kivéve
Mindenki hoz magával valamit
Van, aki szerencsét van, aki szerelmet
Van, aki zenét van, aki bánatot
És abban bízik, hogy majd itt hagyja
A pletykás pufók büfés vigyorában őszinte az öröm
És a sör sem drága
Trágár viccek pufognak, nem szól értük senki
Belép a terembe, áthalad az emberek között
Beleszippant a levegőbe
Megérzi, átveszi a régóta oly ismerős szagot
Az emberek illatának a cigaretták füstjének
A várakozás kellemes feszültségének keverékét
Kinéz mosolya mögül
Mintha a város fölött nem lennének csillagok
Mindannyian leszálltak a földre
A sárga villamos elhozta őket ebbe a füstös terembe
3oo pár cipő topog a padlón
Annyi mindenre alkalmas a blues
Hallgathatod bárhol
Klubban, kocsmában
Autóban, ágyban
A világot utálhatod
Keress egy jó bluest
Játszd el vagy hallgasd meg
Segíteni fog
Erre való
Ez az őrült évtizedek óta minden héten megpróbálja
Látod, hogyan pöffeszkedik mikor alázatos
Mikor dühöng, kéjeleg, szenved, zokog
Vicsorog, vigyorog
Ezer év kínja a torkában nyöszörög
Mellében még ezeré dübörög
Forgatja kidülledt szemeit
Feltépi lángoló ereit
Felejt és téveszt
Altat és ébreszt
Gyilkol és éleszt
A csavargás a csalódás a szerelem a taps a születés a halál
Mind megőrjít vagy megváltoztat
Csak a művészet térít meg
Csak a blues téríti magához
Régi énje eltűnik a mélyben
Annyian és mind a legjobbak elmentek
Így hamarosan kiürül a város
Olyan lesz, mint egy kifosztott múzeum
Mégse zárjuk be a kaput engedjünk be akárkit
Nem kontárok vagyunk
Bizonytalan kódorgók
Fáradt önfeladók
Amit elvégeztünk látszik a városon
Nem kérdőjelezheti meg senki
Ne foglalkozz azzal másoknak mit jelent amit csinálsz
És mit jelentesz te önmagad
De ha valaki rád köszön az utcán
A te zenéden nőttem fel
Jól eshet, bár ne bízd el magad
A múlt sikere nem igazol semmit
Beismered, vagy nem csúszol lefelé
Ne felejtsd, hogy évtizedekkel ezelőtt miről álmodtál
Csak játszani akartál és még játszol most is
Ez a legtöbb és legyen elég
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
