|
|
|
| Előadó: | Hobo Blues Band |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Varga János Hárs Viktor Hobo (Földes László) Pribil György Hajmann Béla Földes László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mindig a templomtornyot láttuk meg először
Így ismertük fel melyik városhoz közeledünk.
Aztán dörömbölni kezdtünk a teherautó sofőrfülkéjének tetején
Állj meg testvér itt jó lesz
A templomok körül álltak a gyengék az itthon maradottak
Akik soha nem mertek elindulni sehová
Sem az álom, sem az ismeretlen nem vonzotta őket
Maradtak és tűrtek
Becsülni kell őket, hiszen ők a Haza.
Az én korom csavargói nem várak kapuján dörömböltek a zuhogó esőben
Bebocsátást szállást meleg ételt kérve
A vérengzések csitultával egymást keresték
És dideregve várták az álmot a vöröslő éjszakában.
Évszázadokon át törvényeket hoztak ellenük
A legutolsót közveszélyes munkakerülésnek hívták
Ha elkaptak és nem volt házad, munkád
Kaloda, közmunka, sebek, csonkok, láncok.
Aztán a szökés idegen földre.
Útlevél gyönyörű szó, akár a szerelem
Nekem a zene volt az utazó levelem
Többre nem futotta, ennyi se járt
De a zene nem ismer határt
És a drótok fölött, között, alatt idetalált.
Vándornak tartottam magam
Nyitott szívvel, tudatlan aggyal elindultam
Nem volt úti célom, csak mentem
Jack London adta a nevem és a keresztem
Mindig az országúthoz tartsd magad.
Azt hittem elég lesz ennyi, így leszek szabad
Még senki sem látta a Csavargók Könyvét
Talán meg sem írták
Vagy ha van is valahol, nincsenek benne betűk
Csak képek, térképek, jelek, rajzok, hangok, illatok
Hogy minden vándor használhassa
Mi nem tudunk nyelveket mégis értjük egymást.
Az igazi csavargók hontalanok
A hülyébbek meg turisták
Csupán elszármaznak valahonnan és vén fejjel arról beszélnek
Micsoda jó dolog valahová visszatérni
Ez hazugság
Csak azért mondják, hogy szeressék őket öregségükben.
Az ősz csavargó micsoda jó szerep
A néhai Tékozló Fiú veteránként hazatér
Gyermekei szorongó szívvel lesik mozdulatait.
Bocsánatot kellene kérni tőlük, ehelyett köveket osztogat és mesél
Néha még szívbemarkoló önsajnálattal énekel is.
Elfáradtam, megöregedtem
Óh, merre vagy Uram?
Örüljetek, visszajöttem
Óh, merre vagy Uram?
Fürge szolgák ápoljatok
Óh, merre vagy Uram?
Rég nem gyóntam, beteg vagyok
Óh, merre vagy Uram?
És még így vénen, betegen, csorbán, púposan is
Óh, merre vagy Uram?
Különösnek tűnik a család szemében
Óh, merre vagy Uram?
Számtalanszor otthagyta őket
Óh, merre vagy Uram?
Aztán pénzt kért azonnal
Óh, merre vagy Uram?
A rohadék önimádó tudja
Óh, merre vagy Uram?
Megbocsátanak neki
Óh, merre vagy Uram?
De hol marad a fohász a családért
Óh, merre vagy Uram?
Nem hazudott magának
Gyermekeit szerette
Asszonyait kevésbé
De mindennél jobban imádta az utat
És most ideje végén nem akarja magányosan bevégezni
Csavarogni jó egyedül, meghalni nem.
– Az óriási népszerűségnek örvendő hiphop előadó november 21-én és 22-én az Akvárium Klub nagytermében két különálló, egymással mégis nagyon összefüggő műsor keretein belül mutatja meg „ki az a nu-skool Sisi”, az ezt követő napon pedig a régi iskola padjait koptatva bólogat majd közönségével, közkedvelt nevén „old school Sisiként”. A régi és új nagybetűs slágereket a két koncert valamelyikén mindenképpen meghallgathatjuk. Olyanokat – a teljesség igénye nélkül - mint a UK rave szellemében írt, „Jungle”, az idei nagy dobás, az „Anya Mondd Meg”, a „Baszok Rátok”, a „TSINGLING”, a „Yalla”, vagy a „Rappelj jobban” – kezdődött a hivatalos közlemény és valóban: az első nap után kétségtelen: az járt igazán jól, aki mindkét eseményre jegyet váltott.
Annak ellenére, hogy Sisi különálló programmal készült a két napra, elképzelhetetlen, hogy egyetlen ismétlődő, unalmas pillanat várna a közönségre a második napon.
A régisulis buli kiegészítése és krézi ellentéte is volt egyben a november 21-i koncert. A “Ki az a Nu-Skool Sisi?” című műsorban Autotunéziában jártak a hallójáratok és ennek az utazásnak maga Sisi volt a légiutaskísérője – ahogyan ezt a felvezető speach-ben elmondta – felkonfok parádésra sikerültek.
Korábban is írtunk már Sisi koncertjéről, többek között amikor Hundred Sins társaságában a Budapest Park színpadán adta elő a Paneloperát.
Sisi most is – ahogy minden alkalommal – rengeteget fejlődött és ez koncertről koncertre elmondható Sisiről. Mindig meghaladja a korábbi önmagát.
Fotó: Sisi
Sisi rendhagyó jelenség, aki behúzza a közönségét, s nem csak a tizen- vagy a huszonéves generációt. A rajongók között kifejezetten vegyes korosztály jelent meg. A felkonfokkal, a színpadképpel, a hangzással, a vendégekkel, az öltözködésével, a hangjával és a végtelen frissességet árasztó dalaival egyértelműen megérdemli a dupla teltházas Akváriumot.
A speach-ek elgondolkodtatóak voltak, közülük is emlékezetes a “Ki szeret szeretni?” kezdetű. A közönség üvöltve reagált, ahogyan közel az összes dal szövegét is nem hogy énekelte, hanem együtt kiabálta Sisi-vel. (“Nem félek este a Blahán” – ugye, ismerős?)
Ehhez járul a folyamatosan hömpölygő, vibráló, lélegző, élő színpadkép, amelynek egyik oldalán egy fürdőszoba, másik oldalán egy repülőgép kabinja kapott helyet az utasokkal (a profi táncosokkal). És persze az abszolút kompatibilis vetítés, a minden rezdülés lekövető fények – a másodpercre pontosan megkomponált látványvilág.
Fotó: Zeneszöveg.hu
Ha pedig ez nem lenne elég, több vendég is fellépett a műsorban. Többek között Krúbival és Péterfy Borival is volt egy közös nóta. Utóbbinak vélhetően a fia Sisi-rajongó, de akár igaz, akár nem: a vendégeskedés parádésra sikerült és ez az Offwhite előadójáról is elmondható.
Sisi mindent magára vesz. De ez nem az esetleges negatív kommentekre vonatkozik. Az öltözködése az, ami egészen elképesztő. Amikor már azt gondolná a néző, hogy kirajzolódik egyetlen, karakteres – zenei vagy más – stílus az outfitben, akkor jön rá, hogy Sisi semmiféle határt nem ismer, ha a szett összeállításáról van szó. Két lábán két különböző zoknival és más-más cipővel, amolyan féloldalas öltözködéssel és persze többféle sapkával készült a new school-napra.
Fotó: Zeneszöveg.hu
Sisi mozgása is egészen sajátos: végtelen mennyiségű energiája végighullámzik a közönségen, folyamatosan ugrál, amelyet olykor megszakítanak az American Horror Story-t idéző, már-már démoni mozdulatsorok is.
– Mi ez a szag? – tette fel a kérdést Sisi a koncert egy pontján és bár nem tudjuk, hogy ő mit érzett a színpadon, az biztos, hogy a közönség soraiban határozottan finom illat terjengett. Ezért plusz pont az Akváriumnak, ahogyan a hangzásért is, amely tökéletesen megágyazott Sisi zenekarának és az előadó egyre népszerűbb dalainak.
