|
|
|
| Előadó: | Hobo Blues Band |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Varga János Hárs Viktor Hobo (Földes László) Pribil György Hajmann Béla Földes László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mindig a templomtornyot láttuk meg először
Így ismertük fel melyik városhoz közeledünk.
Aztán dörömbölni kezdtünk a teherautó sofőrfülkéjének tetején
Állj meg testvér itt jó lesz
A templomok körül álltak a gyengék az itthon maradottak
Akik soha nem mertek elindulni sehová
Sem az álom, sem az ismeretlen nem vonzotta őket
Maradtak és tűrtek
Becsülni kell őket, hiszen ők a Haza.
Az én korom csavargói nem várak kapuján dörömböltek a zuhogó esőben
Bebocsátást szállást meleg ételt kérve
A vérengzések csitultával egymást keresték
És dideregve várták az álmot a vöröslő éjszakában.
Évszázadokon át törvényeket hoztak ellenük
A legutolsót közveszélyes munkakerülésnek hívták
Ha elkaptak és nem volt házad, munkád
Kaloda, közmunka, sebek, csonkok, láncok.
Aztán a szökés idegen földre.
Útlevél gyönyörű szó, akár a szerelem
Nekem a zene volt az utazó levelem
Többre nem futotta, ennyi se járt
De a zene nem ismer határt
És a drótok fölött, között, alatt idetalált.
Vándornak tartottam magam
Nyitott szívvel, tudatlan aggyal elindultam
Nem volt úti célom, csak mentem
Jack London adta a nevem és a keresztem
Mindig az országúthoz tartsd magad.
Azt hittem elég lesz ennyi, így leszek szabad
Még senki sem látta a Csavargók Könyvét
Talán meg sem írták
Vagy ha van is valahol, nincsenek benne betűk
Csak képek, térképek, jelek, rajzok, hangok, illatok
Hogy minden vándor használhassa
Mi nem tudunk nyelveket mégis értjük egymást.
Az igazi csavargók hontalanok
A hülyébbek meg turisták
Csupán elszármaznak valahonnan és vén fejjel arról beszélnek
Micsoda jó dolog valahová visszatérni
Ez hazugság
Csak azért mondják, hogy szeressék őket öregségükben.
Az ősz csavargó micsoda jó szerep
A néhai Tékozló Fiú veteránként hazatér
Gyermekei szorongó szívvel lesik mozdulatait.
Bocsánatot kellene kérni tőlük, ehelyett köveket osztogat és mesél
Néha még szívbemarkoló önsajnálattal énekel is.
Elfáradtam, megöregedtem
Óh, merre vagy Uram?
Örüljetek, visszajöttem
Óh, merre vagy Uram?
Fürge szolgák ápoljatok
Óh, merre vagy Uram?
Rég nem gyóntam, beteg vagyok
Óh, merre vagy Uram?
És még így vénen, betegen, csorbán, púposan is
Óh, merre vagy Uram?
Különösnek tűnik a család szemében
Óh, merre vagy Uram?
Számtalanszor otthagyta őket
Óh, merre vagy Uram?
Aztán pénzt kért azonnal
Óh, merre vagy Uram?
A rohadék önimádó tudja
Óh, merre vagy Uram?
Megbocsátanak neki
Óh, merre vagy Uram?
De hol marad a fohász a családért
Óh, merre vagy Uram?
Nem hazudott magának
Gyermekeit szerette
Asszonyait kevésbé
De mindennél jobban imádta az utat
És most ideje végén nem akarja magányosan bevégezni
Csavarogni jó egyedül, meghalni nem.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
