|
|
|
/ÁdE/
Én fátylat borítok, te asztalt
már elérted, nem izgat, hogy bársony vagy aszfalt,
nem izgat az, hogy hány olyan szar dalt
fogtál fel neszként, míg vártad a hajnalt
engem álomban az tart
te csak borítsd az asztalt
szememben látod komoly tűzet
gyújtott az üzlet, így lesz a bohócon kis mosolyszünet
vékony a hámréteg, a valóság felkoncol
ezek már kész tények, nem valósághű konzol
amíg nem mozdulok a pontról hiába taszítasz
legyintek mindenre, de viszályt mindig te szítasz
kölcsön a hitelre kaptam papírt, meg ceruzát
hagyod eltorzulni arcom, amíg más pofáján retusálsz
egy szépséghibát, így lesz gnómok között egyedi
mit egy nézés kivált azt egy húzásra beveszi a gyomrom-
ban pálinka, van okod pánikra, nevelő célzatok,
mert azzal, hogy te utálsz, lehet másnak célt adok
szavaid vedelem
a mellkasodon taposok, mert te ülsz a helyemen
Refrén:
Néha napján kell egy kis mosolyszünet
semmi pánik csak egy átlagos donortünet
a tiszta naplóból nem marad más csak koromfüzet
de hiába ha rólad minden sorom üres
Néha napján kell egy kis mosolyszünet
semmi pánik csak egy átlagos donortünet
a tiszta naplóból nem marad más csak koromfüzet
de hiába ha rólad minden sorom üres
/Muki/
Háló nélkül indultam új útra, kergettem a lepkéket
karöltve a holddal virrasztottam át az estéket
felidézve minden emléket, az éjt váltották nappalok
nem is láttalak álmomban, nem védtek meg angyalok
ezek őrzik szemeim lépteid halk suttogása
kulcsra zárt ajtók mögött árnyként fantáziámba
némán dalol már a természet lehetne idilli
tilos csillagon állok és hallgatom mit mond Pilinszky,
majd a következő képsoron neki dőlve a felhőnek
zsebre tett kézzel nézem már nem félve, hogy ellöknek
már nem mondom ki, mit gondolok ezt neked kéne érezni
nem csak élvezni, mikor hagylak kérdezni
újabb sorok felett döntök, összezáródik a függöny
be engedlek világomba, mert ez az én trükköm
pillanat képek halmaza miközben kergetem a lepkéket
némán tükröződöm arcodon, mert én vagyok a csendélet
Refrén
(de hiába, ha rólad minden sorom üres)
Refrén
Refrén
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
